Mint azt a Pénzcentrum.hu pár nappal ezelőtt megírta, riogatás volt a Magyar Adótanácsadók és Könyvviteli Szolgáltatók Országos Egyesületének (MAKSZOE) múlt heti közleménye, amely szerint nagyságrendekkel kevesebb fizetést kaphatnak azok a havibéres munkavállalók, akik azokban a hónapokban mennek szabadságra, amelyekben az átlagosnál kevesebb munkanap van. Ilyen például a február, de júniusban is csak 20 munkanap lesz.
A Pénzcentrum.hu-nak nyilatkozó adószakértő továbbra is fenntartja a véleményét, hogy a Munka törvénykönyve egyszerűbb megoldást is kínál a munkáltatók számára, amellyel az is kiküszöbölhető, hogy azokban a hónapokban se kelljen magasabb bért fizetni a szabadságon lévő dolgozóknak, amelyekben az átlagnál több munkanap van. Érvelésével az NGM nem ért egyet.
A Nemzetgazdasági Minisztérium válaszában megerősítette, hogy a munkában töltött napokra járó bér meghatározásánál nem az egy órára eső távolléti díjjal kell számolni – mint ahogy azt az adókamara vitaindító közleményében tette -, hanem a havi alapbér munkanapokra eső összegével.
Az NGM tájékoztatása szerint:
“Havi időbér esetén a szabadság időtartamára a 174-es osztószám figyelembevételével kell meghatározni a távolléti díjat. A munkában töltött napokra járó munkabér megállapításánál a havi alapbért a munkavállalóra irányadó általános munkarend szerinti havi munkanapok számával kell elosztani, és azt kell megszorozni a ledolgozott munkanapok számával. A távolléti díj számítására vonatkozó számítási mód miatt a dolgozónak járó havi munkabér fizetett távollét esetén a munkarend szerinti munkanapok számától függően havonként eltérést mutathat. A távolléti díj számítási szabályaitól a munkavállaló javára el lehet térni”.
Az említett példában szereplő számítás levezetése ITT található.
Ha viszont ezt a számítást vesszük alapul, akkor a munkáltatók rosszul járnak azokban a hónapokban, amelyekben 22-nél több munkanap, illetve fizetett ünnepnap van. Ilyen például a 23 munka-, illetve ünnepnapos január, május, július, augusztus, október -, illetve a 20 munkanapos, de 4 fizetett ünnepnapos december. Ezekben a hónapokban több bért kellene kifizetniük a munkáltatóknak, mint amekkora havi bérben megállapodtak a munkavállalóval. Ez jelentős bérköltség-növekedést eredményezhet a nyári, illetve a karácsonyi időszakban, amikor tömegesen szeretnének szabadságra menni a dolgozók.
Angyal József szerint a Munka törvénykönyve egyszerűbb megoldást is kínál a távolléti díj meghatározására azoknál a munkavállalóknál, akiknek nem függ a fizetésük attól, hogy az adott hónapban mennyit dolgoztak, és egyenletes a munkaidő-beosztásuk, vagyis például minden nap 8 órát dolgoznak. Véleménye szerint a fix havibéres munkavállalóknál a törvény 149. § 1. bekezdés c pontját kellene alkalmazni, amely kimondja, hogy a “havi távolléti díj megegyezik az alapbérrel”.
Kardkovács Kolos, az NGM foglalkoztatáspolitikáért felelős helyettes államtitkára a Kossuth Rádió szerda reggeli 180 perc című adásában erre a felvetésre azt reagálta, hogy az említett pontot csak abban az esetben lehet alkalmazni, ha a munkavállaló egész hónapban távol van. Az adószakértő szerint viszont ez téves jogértelmezés, mivel a törvény ezen szakasza nem a távollét mennyiségére határozza meg a díjat, hanem a távolléti díj mennyiségegységére (órára, napra, hónapra) vonatkozik.
Érvelését a következővel támasztja alá:
Nyilvánvaló, hogy egész hónapban a távolléti díj egy napra eső összege ugyanaz kell, hogy legyen. Ha a havi 100 ezer forintot kereső munkavállaló februárban (amikor 20 munkanap van) 19 napot szabadságon tölt, akkor az egy napra jutó távolléti díj összege 4 598 forint. Ha hó végén betelefonál a dolgozó, hogy a 20. napot is kiveszi szabadságnak, akkor az NGM álláspontja alapján a 20. napra már 5 000 forint (100 000/20) távolléti díj járna. Sőt visszamenőleg a 19 napra sem 4 598 forinttal, hanem a 149. § 1. bekezdés c) pontjának megfelelő 5 ezer forinttal lehetne számolni. Ez nyilvánvalóan nem lehet igaz – szögezi le az adószakértő.
Fontos azonban megjegyezni, hogy az egyenlőtlen munkaidő-beosztású havibéres dolgozóknál biztosan nem lehetne a fenti szabályt alkalmazni. Ebbe a körbe tartoznak jellemzően a közszolgálati intézményekben, például a különféle hivatalokban, minisztériumokban dolgozók is, akik hétfőtől csütörtökig 8,5, pénteken pedig 6 órás munkaidőben dolgoznak. Emiatt a központi költségvetést is érzékenyen érintheti a Munka törvénykönyvébe iktatott, elvileg az egyszerűbb számítást szolgáló, de végeredményben zűrzavart okozó változtatás. Így nagy valószínűséggel borítékolható, hogy a közeljövőben módosulni fog a jogszabály.
Más hibás számítási módszer is kering a neten
A megjelent sajtóhírekhez fűzött fórumbejegyzések szerint több munkaügyis, bérszámfejtő is elfogadta Goda Márk ügyvéd és munkajogi szakjogász számítási módszerét, amely szerint az adott hónapban szabadságon lévő dolgozó esetében a munkában töltött napokra jutó alapbér meghatározásakor is a 174-es osztót kellene figyelembe venni. Abból indult ki, hogy a munkavállaló az alapbérét mindig 174 órára kapja, akkor is, ha az adott hónapban ténylegesen kevesebb vagy több munkaóra van – derül ki a Jogi Fórumon az ügyvéddel közölt interjúból.
“Vagyis megnézem, hogy a munkavállalóm hány órára kapott távolléti díjat, ez 5 x 8, vagyis 40 óra. Aztán a 174-ből kivonjuk a 40-et, így kapunk 134 órát. És a munkavállalónak erre a 134 órára kell számfejteni az alapbérét. Ezzel eljárással a munkavállalót nem érheti hátrány. Öt nap szabadság esetén minden hónapban 134 órára kapja meg az alapbérét, és így mindegy, hogy melyik hónapban megy szabadságra, mert a bére nem az adott hónap munkanapjainak számától függ. Összességében minden hónapban 174 órának megfelelő munkabért kap, csupán a szabadságon töltött napok számától függően változik az, hogy hány napra – illetve órára – kap távolléti díjat, és hány órára alapbért” – érvelt Goda Márk.
Angyal József szerint viszont ez a levezetés alapvetően hibás. Ha például a dolgozó januárban, vagy júliusban, amikor 23 munkanap van, 22 napig szabadságon van, akkor az ügyvéd levezetése szerint 174-22×8, vagyis mínusz 2 napra kellene számfejteni az egy munkában töltött napra járó bért, ami nyilvánvalóan nem helyes.
(pénzcentrum.hu)