A Vöröskeresztes Tevékenységért kitüntetés arany fokozatát vette át nemrégiben Orosz Sándorné, a Templom utcai cukrászda „névadó” cukrásza, és Szakos Ferenc hajós nyugdíjas.
A két kitüntetett több mint harminc esztendeje ismeri egymást, így örömmel találkoztak a vöröskeresztes ünnepsége induló külön busznál. Évtizedek óta a szervezet önzetlen segítői, ezért is hatotta meg őket a cseppet sem várt kitüntetés.
– Hiszen nem az elismerésért csináljuk. Jó dolog segíteni másokon, és örülünk, hogy ezt megtehetjük – fogalmazzák meg szinte egyszerre, ugyanazokkal a szavakkal.
Icuka kortalan hölgy, bőven letagadhatna éveinek számából, Feri bácsi pedig túl a nyolcadik ikszen dolgozik fáradhatatlanul.
Orosz Sándorné elmondta: sajnos nagyon nehezen találják meg a vénáját az orvosi kontrollokon is, így véradásra nem vállalkozik. De nagyon szívesen segít azoknak, akik a szervezőmunkában vesznek részt. Rendszeresen pogácsát ajánl fel a véradónapokra azok számára, akik önzetlenül segítik beteg embertársaikat. Az Orosz cuki pogácsájának jó híre van, szívesen fogyasztják a véradók is.
– Kislánykoromban szegények voltunk, korán árvák lettünk, fájó szívvel emlékszem ezekre az évekre, s arra, hogy nekünk nem nagyon adtak. Talán ezért él bennem az a vágy, hogy segítsek másokon – mondja Icuka. – Az évek során nagyon megkedveltem azokat az aktivistákat, akik a véradásokat szervezték. Természetes volt, hogy segítsünk a férjemmel együtt. Olyan közösségbe csöppentünk ahonnét mi is kaptunk, figyelmet, szeretetet. Sajnos régóta kettőnk helyett segítek.
Szakos Ferenc a helyi szervezet vezetőségi tagja, más kerületekben pedig, saját szavaival élve, „mindenes”.
– Szerencsére a család mindig támogatott ebben a munkában – mondja. – Talán négyéves lehettem, amikor édesapám, aki egyébként mindenre megtanított, arra figyelmeztetett, hogy mielőtt álomra hajtanám a fejemet, tegyem fel a kérdést magamnak: tettem-e ma valamit valakiért. Ebben a nemsokára lejáró útlevélben negyvennyolc, Ukrajnába vezető út pecsétje sorakozik – mutatja az okmányt. – Használt ruhát, könyvet, élelmet viszek rendszeresen a határ menti települések óvodáiba, iskoláiba. Volt, hogy a pénzadományból disznót vágattam.
Számos köszönőlevél érkezett a Vöröskereszthez, Feri bácsi jóságát méltatva.
– Nekem senkitől sem kell kétszer kérnem. Amit rám bíztak a cserkészekkel, majd most már a saját erőből szervezett útjaim során, az biztosan célba ér.
Országosan hatvanegy díjat osztottak ki a Vöröskereszt világnapja alkalmából. Ebből kettő került Újpestre.
B.K.