Újpest legmagasabb pontján épült meg száz évvel ezelőtt a város emblematikus épülete, a víztorony. Az 1910-es évek legelejére a város vezetésének halaszthatatlan feladatává vált a rohamosan gyarapodó lakosság vízzel való ellátása.
A képviselő-testület elé terjesztett műszaki és pénzügyi szempontok szerint a víztoronnyal párhuzamosan kialakítandó népszigeti vízművet olyképpen kellett megépíteni, hogy 60 000 lakos számbavétele mellett, fejenként 120 liter fogyasztást véve alapul, szállítóképessége 7200 köbméter legyen.
A változó fogyasztás miatt a víztározást is meg kellett oldani. A síkvidéki Újpesten ez csak víztoronnyal volt lehetséges. A torony építészeti terveit Dümmerling Ödön, szerkezeti terveit dr. Mihailich Győző egyetemi tanár, hídépítő mérnök készítette, akit később Kossuth-díjjal is kitüntettek.
A víztorony helyén a földkitermelés 1911. július 3-án kezdődött meg, miután megkötötték az építési szerződést Schreiber Gyula cégével és kitűzték a műtárgyat. Októberre a tornyot fölfalazták, novemberben már a vasmedencét szerelték. Az építési munkákat 1912. július 8-án fejezték be, “és ekkor a víztorony kulcs a vízvezeték üzemvezetőjének átadatott” – idézi Iványi János az Újpest vízműve és a víztorony című tanulmányában (Újpest 1907-2007) a városi vízmű felülvizsgálati jegyzőkönyvét.
B.