Az Alkotmány volt a „zászlósmozi”, a kerület minden nagy, illetve fontos rendezvényét ott tartották. Oda jártak az iskolák – a Könyves is – nagy rendezvényeket tartani politikai ünnepségek idején.
Ha nagyon akarom, még ma is hallom az újpesti mozik felcsapódó székeinek lármáját, amikor beáramlottak a nézők, mert kinyílt az ajtó. Mindenki a helyét kereste és igyekezett jól helyezkedni. Jött a híradó, azután a film. Eleinte normál méretben, azután már széles vásznon. Az egyikben varietéműsort is adtak a híradó és a film között, és ott volt kerthelyiség. A minap elsirattam Újpest kórházait, most meg az fáj, hogy nem maradt mozi Újpesten! Pedig volt. Négy is: a Fény, az Alkotmány, a Szabadság és a Tündér. A Fény és az Alkotmány a legújabb filmekkel, a Szabadság meg a Tündér utánjátszó volt.
A Tündérbe szinte sose jártunk, nem is tudom, hogy járt-e oda valaki egyáltalán.
A Szabadság forgalmát leginkább annak köszönhette, hogy volt kerthelyisége. Nyáron kellemessé tette a mozizást és voltak ott kis varietéműsorok a nagyfilm előtt. Meg a Könyves ott tartotta néhány ünnepélyét, mert csak a Tavasz utcán kellett átmenni. A Fény „filmszínház”, az egykori Apolló, az Apolló ház gyomrában volt, szó szerint, mert a tetőszerkezete beleemelkedett a ház földszintjébe. Ez kicsit furcsává tette belül az épületet, de meg lehetett szokni.
A házmesterlakás szobáján építéskor vágtak két kis lukat, amin át látni lehetett a filmeket, amikor beengedtek. A fiuk jó néhányszor behívott bennünket. A mozi folyamatosan játszott, és folyamatosan be lehetett menni. Volt nem egy olyan film, aminek a végét előbb láttuk, mint az elejét. Az Alkotmány volt a zászlósmozi”, a kerület minden nagy, illetve fontos rendezvényét ott tartották. Oda jártak az iskolák – a Könyves is – nagy rendezvényeket tartani politikai ünnepségek idején. A legnagyobb szám az Alkotmányban a NIVRAM koncert volt, ami Újpest legnépszerűbb zenekarát jelentette. Különösen a dobost, a Kovács Jocót szerette nagyon a közönség. Egyéniség volt és nagyon tudott dobolni! A koncert kezdetekor, amikor felmászott a szerelés mellé a kis dobogóra, jött a hang a nézőtérről: „ki a világ legjobb dobosa?” A közönség kórusban válaszolt: „a Joci!” És közel jártak az igazsághoz!
Mindenki tudja, hogy Szörényi Levente a Könyvesben érettségizett 1963-ban. Aztán 67-ben, amikor az Alkotmány műsorán szerepelt az Ezek a fiatalok című film, Szörényi Levente óriási képe nézte Újpestet az Alkotmány homlokzatáról.
Tetszett. Élveztük. Büszkék voltunk rá!
A Szabadság legemlékezetesebb bulija a Bergendy-matiné volt, a második részben 50 perc Koncz Zsuzsával.
A Fény mozival búcsúzom: akkor már „vasárnapi apuka” voltam és hétvégenként találkoztam a fiammal. Vidéken éltem. Hova menjünk, tanakodtunk egy vasárnap délelőtt, 1978-ban. Nézzük meg a Fényben az Akit buldózernek hívnak című Bud Spencer-filmet. Nekem a vége előtt jóval el kellett jönnöm, mert indult a távolsági busz. A fiam a nézőtéren maradt, én meg
mentem az Engels térre, elérni a buszt. Rossz érzés volt, neki is, nekem is.
Sose felejtem el.
RÉTI JÁNOS
Normal
0
21
false
false
false
HU
X-NONE
X-NONE
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:14.0pt;
mso-bidi-font-size:11.0pt;
font-family:”Times New Roman”,”serif”;
mso-bidi-font-family:Calibri;
mso-bidi-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-language:EN-US;}