Újpesten a Szent István téri Piac- és Vásárcsarnok libanapi kóstolóval várta Márton napja ürügyén a vásárlókat, több étterem pedig, hódolva a hagyományoknak, nem is libanapot, hanem egyenesen liba hetet, heteket rendez.
Libator, lúdlábbal
November 11-éhez, Márton napjához közeledve számos helyen libator adja meg a jeles nap fényét. Ilyenkor minden fogás a szárnyasból készül, persze a sütemény kivételével. A háziasszonyoknak nem kell kétségbe esniük, finom, csokoládé krémes, meggyel dúsított lúdláb szeletet is kínálhatják, hogy teljes legyen a menü. Úgy tartja a hagyomány, hogy a libából készült étel elfogyasztásával lassan, de biztosan közelebb kerülünk az előttünk álló böjti időszakhoz, az év végi ünnepekhez.
Ausztriában Szent Márton napja, november 11. környékén mintegy 250 ezer liba harap – utoljára – fűbe, hogy elfogyasztásával is megemlékezzenek a mai Szombathely környékén született, szerény 4. századi püspökről.
hirdetés
Híres, majd szent lett
Márton, egy római tribunus i.sz. 316-ban született fia 18 éves korában apja kívánságára a légió katonája lett, s a legenda szerint 18 éves volt, amikor palástját odaadta egy didergő koldusnak. Nem sokkal később Amiens-ben megkeresztelkedett, otthagyta a sereget és misszionárius lett, majd 371-ben a Loire menti Torus püspökévé választották.
A hagyomány szerint Márton elbújt a nagy megtiszteltetés elől a libák között, de a nagy gágogás elárulta. Úgy tudni, meggyőző és hiteles püspök volt, aki az imádságot és a lelkészséget össze tudta egyeztetni a jótékonysággal. Időszámításunk után 397-ben hunyt el. Halála után váratlanul igen népszerűvé vált: ő az első keresztény szent, aki nem mártírként emelkedett az oltárokra, Franciaországban pedig az 5-6. század fordulóján egyenesen nemzeti szentként tisztelték.
Negyvennégy templom
Ausztriában csak Karintia tartományban 44 templomot szenteltek Szent Mártonnak: november 11. körül a gyerekek lampionos felvonulásokkal, a felnőttek inkább a Márton-napi libával emlékeznek rá máig, és más népszokások is élnek még, amelyek e naphoz kötődnek.
A paraszti év vége
A Márton-napi liba-lakomáról szóló első írásos beszámoló 1171-ből származik. Ám akkoriban ez nem annyira a szentéletű püspököt eláruló szárnyasokkal függött össze, hanem azzal, hogy Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét, a cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát, mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni. Ám e szokás gyökerei is mélyebbre, az aratási időszak végén álló pogány állatvágási ünnepekre nyúlnak vissza, amelyeket a kereszténység így vett át.
(A Múlt-kor történelmi portál nyomán)