Az Újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumban tanterem, továbbá az iskola öregdiák alapítványa őrzi Nádas József (1905-1985), a nagyformátumú, legendás tanár, helytörténész emlékét. S immár három, az alapítvány kiadásában megjelent könyv is. A sorrendben harmadikként napvilágot látó kötet mai bemutatójára a Tanár úr egykori három érettségiző osztályából szép számmal érkeztek a rá a mai napig szeretettel emlékező (öreg)diákok.
S ez már önmagában sem kevés, hiszen Nádas József 1955 és 1967 között tanított a Könyves Kálmán Gimnáziumban, fiú tanítványai, akiket osztályközösségként kísért a matúráig, 1959-ben, 1963-ban, 1967-ben voltak 18 évesek. Ma megtöltötték a Nádas Józsefről elnevezett osztálytermet.
Könyvek és kötődés
A megjelenteket Vízváry Vilmos, az N.J. Pro Homine Alapítvány alapító kurátora üdvözölte, aki a könyvbemutató kapcsán szólt a nemrégiben újból kiadott és hozzáférhető Könyves-lexikonról is.
Eljött a könyvbemutatóra Szepesváry László, a gimnázium nemrégiben kinevezett intézményvezetője, aki méltatta az alapítvány és az öregdiákok kötődését egykori iskolájukhoz és példaként állította a mai diákok elé. (Az öregdiák alapítvány köszönetet mondott a szintén jelen lévő Sömjén Gábor korábbi igazgatónak is a korábbi években nyújtott támogatásért.)
A Nádas tanár úrról szóló újabb kötet (immár a harmadik a sorban) A szülői ház címet kapta. A könyvet Fecske András író a kötet szerkesztőivel, a Tanár úr Krisztina és Anna lányával együtt mutatta be az érdeklődőknek és személyes emlékeikkel, élményeikkel gazdagították az ismereteket. (Fecske András édesapja szintén a gimnázium legendás tanára volt. A szerk.)
Szülői ház, igazi otthon
Az N. J. Pro Homine Alapítvány Nádas Józsefnek szentelt könyvei sorában (Történelmi arckép, 1999 és Korok párbeszéde, 2005) A szülői ház a harmadik, amely két kivételes embernek állít emléket: Nádas Józsefnek és feleségének, Bodrossi Nórának. Kettejük írásai, korabeli dokumentumok, fényképek és családi visszaemlékezések idézik fel életüket, közös harcaikat és helytállásukat a 20. század történelmi megpróbáltatásai idején. A ház, ahol gyermekeikkel életük legnagyobb részét leélték, nem saját tulajdonuk volt, mégis, sok munkával, odaadó szeretettel igazi otthont teremtettek benne a kiterjedt nagy család minden tagjának. Olyan otthont, amelynek vonzása haláluk után is hat. A család, az otthon, a haza szeretetének kapcsolatáról – Kölcsey Parainesisének gondolatait továbbfűzve – Nádas József így ír:
„A haza nemcsak föld, bár ’tulajdonod’ az is, hanem emberi kapcsolatok sokasága, szálak, melyek közül egynek-egynek a neve: édes emlékezet, megszokás, haszonnal és szeretettel összefont érdek, háznépi tagság, rokonság, barátság érzete, az életbiztonság tudata és a velünk született szabadság eszménye. Összefoglalva: otthonosságérzés, amelyet földhöz és a belőle terebélyesedő társadalomhoz fűződő élményeink tesznek szüntelenné mindhalálig.”
Örök érték: a szeretet
Nádas József és Bodrossi Nóra életét példaként tekintették azok, akik ismerhették őket. „Az emberségre vonatkozó alapigazságok néma megtestesítői” voltak, életükkel bizonyítva, hogy „a társadalomban egyetlen kimeríthetetlen energia áll rendelkezésre: a szeretet” – írják a szerkesztő-testvérek a könyv hátoldalán. Ennél örökérvényűbb igazságot nem is találhatnánk ma sem.
B.K.
A kötet megvásárolható az Újpesti Helytörténeti Gyűjteményben 1500 forintos áron.