Az Árpád kórházban születtem, Újpesten, 1950. május másodikán. E száraz tény mögött egy vicces történet rejtőzik.
Leendő atyám és anyám egy jelmezbálon találkozott. Apám 19 éves közgazdász hallgató volt, anyám 16 évesen a gyors- és gépíró iskolát végezte. Rögtön beleszerelmesedtek egymásba, s két év múlva, 1950 márciusában összeházasodtak. Apám délben ellógott egy előadásról, anyámnak ebédszünete volt a Váci úti csavargyárban, kék munkaköpenyben jelent meg az anyakönyvvezető előtt. Még tanújuk sem volt. Apám átment a lakásosztályra, ahol sokan várakoztak, s tíz forintot ígért bárkinek, ha tanúskodik. Volt két jelentkező.
Ratkó-gyerek vagyok, Ratkó Anna egészségügyi miniszter 1949-ben betiltotta az abortuszt. Anyám időközben terhes lett, s láss csodát, kilenc hónap helyett a házasságkötés után két hónappal világra hozott.
Anyám május 11-re volt kiírva, így aztán május elsején felvonult a csavargyár kollektívájával. A felvonulás után majális volt a Városligetben, anyám is megkapta a szakszervezet ingyen virslijét. Aztán apámmal randevúzott a Vidámpark bejáratánál. Anyám kilenc hónaposan nemcsak az óriáskerékre ült fel, de a hullámvasútra is, kétszer. Eközben, mint kívánós kismama, összeevett mindent, amit csak meglátott: törökmézet és sósperecet, puncs minyont málnaszörppel, tepertős pogácsát és vattacukrot. Este 11-re ért haza, de éjfél után erős hasfájásra ébredt. Biztosan elcsaptam a hasamat, mondta. De a mama bölcs asszony volt, indulás mondta, irány az Árpád kórház. Gyalog mentek az Árpád út 48-ból, nem jött az 55-ös villamos.
Az egykori Árpád Kórház (Fotó: Várai Mihály / Újpest Média)
A szülészeten kijött a madám és a fiatalos, de kissé molett mamát akarta behívni a szülőszobába. Anyámnak kis hasa volt, alig lehetett észrevenni, de aztán tisztázódtak a dolgok. Anyám könnyen és gyorsan szült, pontosan május másodikán hajnali kettőkor jöttem világra. Kár, hogy nem siettem jobban, ’50-ben minden május elsején született csecsemő kapott 500 forintot „pártunktól és kormányunktól”. Ez akkoriban egy havi átlagfizetés volt. Én két órával lekéstem a pénzjutalmat. Apám egész életében, viccesen, felrótta nekem, hogy két óra késés miatt lecsúszott a pénzjutalomról.
Atyám másnap délután tudta meg, hogy megszülettem, még nem volt mobil. Virágot nem szabadott bevinni a szülészetre, így aztán egy doboz „mirelite málnával” akarta meglepni anyámat. S akkor kezdődött egy humoristához illő börleszkfilm. Anyám fehér ágyneműben, fehér hálóingben éppen engem szoptatott, egy fehér pólyába voltam beburkolva. Apám büszkén megérkezett a kórteremhez, nyitotta az ajtót, de megbotlott a küszöbben. A szokatlan májusi melegben a mirelite málna már olvadozott. A botlás következtében a csöpögő málnás doboz egy szép röppályát leírva anyám fehér kebelén landolt. Anyám felsikoltott, a hófehér ágy úgy nézett ki, mint egy brutális, véres gyilkosság helyszíne.
Elmész a fenébe, te kétbalkezes alak! – mondta édesanyám édesapámnak. Aztán megcsókolták egymást.
Majláth Mikes László