Közönségdíjat vehetett át a XX. Zuglói Veteránjármű Találkozón Tábori Ferenc országos hírű motorkerékpár-javító mester, aki Újpest egyik legidősebb még mindig aktív magániparosaként kerek fél évszázada viszi Templom utcai műhelyét. A 82 éves mester egy 57 esztendős BMW motorral nyerte el a rangos elismerést.
Tábori Ferenc Irsán (a mai Albertirsa része) született és nőtt fel, de több mint ötven éve Rákospalotán él, a családi gyökerek pedig Újpesthez kötik. Anyai nagybátyjának a Lőrinc utcában volt kerékpárjavító üzlete, amit az 1950-es évek elején államosítottak, a kádári konszolidáció idején azonban újra lehetőség nyílt maszek kisüzemi tevékenységre. A műhely a korábbinál jóval kisebb helyiségben, a 100 méterrel odébb lévő Templom utcában kelt új életre, az addigra már elhunyt nagybácsi özvegyének vezetésével.
„A motorozás igazi szerelem, amely egész életemen át elkísért” – állítja Tábori Ferenc, akit kamaszként még Albertirsán csapott meg a benzingőz illata. „Az egyik szomszédunknál volt a helyi MHSZ (Magyar Honvédelmi Szövetség) motorja, én meg odasodródtam mellé. Gépipari tanuló voltam, nagyon szerettem bütykölni, úgyhogy szívesen segítettem neki, amikor a járgányt – elég gyakran – szerelni kellett.” Nem sokkal később, 16 évesen Ferenc letette a motorkerékpár vizsgát és szert tett első saját motorjára, egy Sachs 100-asra, ettől kezdve nem volt megállás.
fotó: Várai Mihály
A család 1970-ben Budapestre, Rákospalotára költözött, Ferenc az Eötvös Lóránd Gépipari Technikum elvégzése után a MÁV-nál kapott munkát járműjavítóként, ezzel párhuzamosan pedig a nagynéni említett kerékpárműhelyében dolgozott maszekban. „Kezdetben csak esténként dolgoztam nála, aztán a nénikém férje és a segédje is lebetegedett, meg is haltak szegények, a munka pedig csak gyűlt, úgyhogy egyre többet kellett besegítenem” – meséli. Végül a nagynénje döntés elé állította: otthagyja a MÁV-ot és átveszi teljes időben a műhely üzemeltetését, vagy lehúzzák a rolót. „Sokan meglepődtek a döntésemen, mert akkor már kooperáció- és meo-vezető voltam, de valójában mindig is maszek akartam lenni, ebben láttam a kiteljesedés lehetőségét.”
Az új tulajdonos folytatta a kerékpárszerelést, de a biciklik mellé bejöttek a motorok is, sőt, hamarosan már sokkal több motorra, mint kerékpárra kapott megrendelést. „Az újpesti unokatestvérem és a barátai mind motoroztak, jóban voltunk, 13-14 éves korom óta ismertem őket, és amikor megtudták, hogy a Feri itt van Újpesten és motorokat szerel, sorban hozták a járgányaikat hozzám. Gyorsan híre ment a városban, nagyon megszaladt a motorjavítás. Mivel kevés hely volt a műhelyben, továbbá a két alkalmazottammal együtt sem bírtuk a tempót, a biciklijavítást idővel teljesen felszámoltuk.”
fotó: Várai Mihály
A Templom utcai szerviz azóta is, idestova ötven éve szolgálja a kétkeréken száguldókat Újpesten és az egész országban, de külföldről is gyakran kapnak megrendelést. Mindössze annyi változás történt, hogy időközben az üzlet elköltözött a Templom utca 4-ből a szemközti, nagyobb munkateret biztosító 3-as szám alá. Tábori Ferenc életkorát meghazudtolva ma is szinte mindennap dolgozik a szervizben, melyet már a fiával vezet közösen.
Természetesen Ferenc a szabadidejét sem szenteli másnak, mint imádott járműveinek: a szerviz mellett hobbiból oldtimer motorok felújításával, rendbehozásával foglalatoskodik. Az első „páciens” egy 1934-ben gyártott Puch S4-es motorkerékpár volt, melyet Vízer József újpesti asztalosmestertől vásárolt. „Vízer úr kiköltözött Skóciába, az édesapjától örökölt motort pedig sajnálta volna idegen tulajdonosnak eladni, ezért végül én vettem meg tőle.” A veterán járgányt darabokban hozták el Dunakesziről, majd két éven keresztül tartott a restaurálás; a végeredményt látva a korábbi tulaj is elérzékenyült. Azóta Ferenc és kollégái számos veterán motorkerékpárt újítottak fel, de kizárólag hobbiból, saját örömükre. Megbízásokat nem vállal, egy-egy felújítás ugyanis olyan magas költséggel jár, amit nem kíván senkinek sem kiszámlázni.
A BMW R69S restaurálás közben.
Szeptemberben, a huszadik alkalommal rendezett veteránjármű találkozón egy 1967-ben gyártott nyugatnémet BMW R69S motorral aratott osztatlan sikert és hozta haza a közönségdíjat. Ezt a járgányt egy svéd-magyar kettős állampolgárságú fiatalembertől vette, aki Svédországban leselejtezett rendőrségi motorokat árult. A motort szokás szerint teljesen szétszerelték, majd két éven keresztül, időt, energiát és költséget nem kímélve állították helyre.
„Természetesen régóta bennfentes vagyok az ún. veterános világban, sok embert ismerek, akik régi autókat, motorokat restaurálnak, köztük komoly szaktekintélyeket is. Kis túlzással olyan ez, mint egy nagy család” − meséli Ferenc. Minden ősszel Zuglóban rendezik az ország legnagyobb veteránjármű találkozóját, ahol családi programok, főzés és zene mellett alkatrészbörze, szakmai beszélgetések és természetesen elképesztő autó- és motorcsodák várják az érdeklődőket. „Már, amikor megjelentem, tudtam, hogy lesz valami meglepetés, mindenki gratulált nekem, az egyik szervező azt mondta, szereped lesz a színpadon… Nagyon örülök az elismerésnek, főleg, hogy a „kollégák” részéről jött.”
Az örökifjú Tábori Ferenc egyértelműen leszögezi: „Nincs szándékomban abbahagyni a munkát. Ez az életem, erről álmodom, egyfolytában ezen jár az eszem. Ma már én vagyok a legidősebb és a legrégebben működő iparos is a Templom utcában, engem ott mindenki ismer, rám köszönnek, viccesen ugratnak, főleg az idősebbek. Ki vannak téve az üzlet elé a nagy motorok, amikre nem olyan egyszerű felszállni, és akkor egy-egy „drukkerem” odakiált: „Hozzak sámlit?”” Az öt évtizede tartó sikertörténet tovább folytatódik…
Rudolf Dániel