Tanulni, tanulni, míg meghalunk

  •  
  •  
  •  

Egy kemény szerevezést igénylő, dolgos hétköznapokból álló tanulási folyamat ért véget, melynek záró rendezvényét október 27-én tartották, az újpesti Polgár Centrumban. Újpest és a XV. kerület két intézménye, az Ady Endre Művelődési Központ és a Csokonai Művelődési Központ összefogott, és belevágott az Élethosszig tartó tanulás hátrányos helyzetű csoportok számára elnevezésű projektbe.

Délelőtt tíz órakor dr. Molnár Szabolcs köszöntőjével kezdődött a rendezvény. Újpest alpolgármestere kiemelte, hogy a pályázat az Európai Unió célkitűzéseihez kapcsolódik: az információs és tudásalapú társadalom fejlesztéséhez, amelynek egyik fontos eleme az élethosszig tartó tanulás bevezetése, a társadalomba történő beágyazása.

– A fejlődés, a tanulási készség fejlesztése különösen fontos a hátrányos helyzetű emberek esetében, akik ezen a területen olyan hátrányokkal indulnak, hogy az életük gyakran zsákutcába jut – mondta az alpolgármester. – Ők segítség nélkül nem nagyon tudják megtenni azokat a lépéseket, amelyek szükségesek, s ez által a társadalom hasznos tagjai legyenek, beilleszkedjenek. Éppen ezért kiemelten kell támogatni őket. Ebbe a munkába kapcsolódott be a két közművelődési intézmény, amelyek együtt pályáztak. Nagy öröm számunkra, hogy megtalálták azokat az együttműködési formákat, amelyekben egymás értékeit növelik.

László Tamás, XV. kerületi polgármester, országgyűlési képviselő is megosztotta gondolatait a megjelentekkel.

– Különleges érték az, ha kerületek összefognak egymással, igaz, ilyen napjainkban ritkán fordul elő – mondta a polgármester.- Éppen ezért üdítő színfolt kerületeink kapcsolata, amelyben számtalan lehetőség rejlik: megerősíthetjük helyünket, identitásunkat. Ebbe illeszkedik a közművelődés és az oktatás is, hiszen az a program, amit most a két intézmény közösen végrehajtott, ezek lényegét jelentik.

A polgármester beszámolt arról, hogy részt vett azon a rendezvényen, amelyen huszonnégy fiatal félkörben ült, és ott izgultak körülöttük a tutorok, az oktatók, akik az irataikat rendezgették. A személyes érintettség tetten érhető volt: beszélgettek, és olyan összeszedettséggel, szeretettel közelítettek a fiatalokhoz, hogy azok megérezték a rezdüléseket. Ennél nagyobb ajándékot, olyan embernek, akik nehéz helyzetben vannak, nem lehet adni. Hihetetlen szükségük volt erre.
A személyi, erkölcsi, közösségi és gazdasági válságra hatékony választ adni nem egyszerű, tömeges megoldás nem nagyon lehetséges, leginkább az ilyen projektek adnak választ a kihívásokra. A kérdés az, hogyan lehet ezt kiszélesíteni, a tapasztalatokat tovább adni.

Az első előadó Czégény Ilona, az Ady Endre Művelődési Központ igazgatója volt, aki projektmenedzserként számolt be az elvégzett munkáról. A foglalkozások több ágon futottak: volt számítógépes oktatás, felzárkóztató képzés hátrányos helyzetűeknek, és kismamák számára, de a szakképzettséggel nem rendelkező, alapfokú iskolai végzettségűek is bekapcsolódhattak a munkába. Célként fogalmazták meg a szervezők a munka világából kikerült felnőttek esélynövelését.

Dr. Kopp Erika, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Karának adjunktusa a hátrányos helyzetben lévők lelki megpróbáltatásairól beszélt. Komoly vizsgálatokat végeztek a világ számos pontján, és ezek tapasztalatai többek között azt bizonyítják, hogy a szülők iskolai végzettsége hatással van az utódok lelkivilágára: az iskolázatlanabbak gyermekeinél kétszerte magasabb a depressziósok száma. Nem véletlen hát, hogy minden ilyen tanfolyam személyiségfejlesztő tréninggel kezdődik.

Tánczos Zsuzsa, a munkanélküli Fiatalok Tanácsadó Irodájának vezetője igen kedvezően ítélte meg a tapasztalatokat: Kivirágoztak az ifjak, és ha nem is mindenki lesz közülük sikeres, annyit elértek, hogy nem rettegnek attól, ha mégsem jön a siker.

Szin András, a Rákospalotai Leánynevelő Intézet igazgatója bemutatta az intézményt, szólt a kapcsolatokról, majd elmondta, miként látták azt, hogy mit adott a tanfolyam az intézetben lakó négy lánynak, és mit a nevelőknek. Az érintettek tizennyolc évesek múltak, és lassan elhagyhatják az intézményt, így aztán, kilépve a szabad életbe, plusz segítséget, megerősítést adott nekik a tanulás. Bátorítást kaptak, és megtapasztalhatták, megállják a helyüket, és képesek végigvinni egy programot, a magas falakon kívül is.

Hollós Judit tréner szerint legtöbben megértették, hogy a túlzott teljesítmény igény igen nagy veszélyforrást jelent.

Kóródi Katalin közművelődési és mentálhigiénés szakember elmondta: hajléktalanok, munkanélküliek, önértékelési zavarokban szenvedők vettek részt a tanfolyamon. Szinte valamennyien nehezen boldogultak a konfliktus helyzetekkel, ezekben kezelésében is segített a tanfolyam.

Végezetül egy fiatalember és egy, korábban gyesen lévő hölgy osztotta meg tapasztalatait a jelen lévőkkel, melyből kiderült, hogy érdemes volt belevágniuk a tanulásba, az itt szerzett tapasztalatokat máris kamatoztatták az életben.

Tóth Lajos, a Csokonai Művelődési Központ igazgatója igen hasznosnak értékelte a projektet, ugyanakkor megjegyezte: az uniós pályáztatás túl bürokratikus, sok időt, energiát igényel, amit inkább az érdemi munkára fordítanának.

Kép és szöveg: Ádám T.


Összefogtak

A projekt két művelődési központ összefogása annak érdekében, hogy térségünkben megerősödjön a felnőttképzés. A képzés megnyitotta az utat az egész életen át tartó tanuláshoz, a halmozottan hátrányos helyzetű felnőttek előtt, és új lehetőségeket teremtett a gyesen lévő anyukák számára. A konkrét cél a képzések és más tanulási alkalmak által a személyek tudásának, kompetenciájának növelése, melytől a munkaerő-piaci esélyek változását remélték a szervezők. Az Ady Endre Művelődési Központ már akkreditált felnőttképzési intézmény, és ugyanezt tűzte ki célul a Csokonai Művelődési Központ is. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap és az Új Széchenyi Terv társfinanszírozásával valósult meg.