Tizenöt évig élt külföldön, végigzenélte a világot Afrikától Skandináviáig. A rendszerváltás után hazatért, azóta töretlen itthoni karrierje. A Városnapokon az újpestiek élőben hallhatják jellegzetes, rekedtes hangját. Charlie-val kávéztunk.
– Valahol azt mondta, hogy már kevesebbet koncertezik, és többet pihen. Ehhez képest alig lehet önnel interjút egyeztetni, annyi a fellépése.
– Hát igen, tegnap például három koncertem is volt. Ez tényleg elég embert próbáló. Bár a végén mondtam a többieknek, hogy simán le tudnék nyomni még három bulit.
– Tavaly ünnepelte hatvanötödik születésnapját. Hogy bírja ezt az évtizedek óta tartó pörgést, a nem túl kíméletes „rock ’n’ roll életmódot”?
– Általában azért igaz, hogy már többet pihenek. Kevesebbet is bulizok, inkább otthon vagyok. Egyébként egyetlen titka van annak, hogy még bírom: egyszerűen szeretek zenélni. Ráadásul a barátaimmal zenélek, akik óriási muzsikusok. Így azért könnyebb. Mi például nem próbálunk hetekig, éjt nappallá téve egy-egy nagy koncert előtt, hiszen mindenki tudja, mi a dolga. Aztán, ha felvesszük a koncertet, már nincs is szükség utómunkára, mert olyan jól szól minden. Nagy mázlim volt egész életemben, csak olyan zenészekkel hozott össze a sors, akikkel élmény volt együtt muzsikálni.
– Menő énekes volt itthon, jó zenekarokban játszott, sőt Bacsó Péter, Mészáros Márta filmjeiben is szerepelt. Miért ment el mégis külföldre?
– Több oka is volt. A hetvenes években a kultúrpolitika valamiért nem kedvelte a zenekaromat, a Generált, és nem kedvelt engem sem. Talán mert nem voltunk hajlandóak levágatni a hajunkat, én meg olykor elmondtam a véleményemet is. Amikor megszűnt a zenekar, több úgynevezett sztár együttes is hívott énekesnek, de én egyszerűen nem akartam olyan zenéket játszani, amelyek itthon mentek. Adódott a lehetőség, hogy kimenjek Afrikába zenélni, és én nem haboztam. Azon ugyan csodálkoztam, hogy kapok útlevelet, de valószínűleg jobb volt mindenkinek, ha elhagyom az országot. Majd hazajöttem, de a nyolcvanas évekre sem változott itthon semmi, így akkor tíz évre mentem ki zenélni. Hajókon, szállodákban, klubokban szerte a világon. Nem volt könnyű távol a családomtól, de szerencsére Kati, a feleségem mindenben támogatott.
– Kevesen tudják, hogy élt Újpesten is, sőt máig a lila-fehér focicsapat szurkolója.
– Így igaz. Külső Váci út 57., Fábri úr szabósága mellett. Ott laktunk a családommal gimnazista koromban. Egy belső udvar kis szobájában. Nem szégyen: lavórban mosakodtunk. De nagyon jó emlékeim vannak azokból az időkből. A Bajtala-trió énekese, Bajtala János a szomszédom volt. És legendás újpesti focistákat is barátaimnak mondhatok. Szóval, tudnék mesélni, de inkább énekelek.
Juhász Mátyás
Normal
0
21
false
false
false
HU
X-NONE
X-NONE
Charlie-val az Újpesti Városnapok keretében, augusztus 30-án, pénteken 20 órakor találkozhatnak, a Szent István téri Nagyszínpadon!