Magyar mineralógusok új ásványt fedeztek fel és írtak le tudományos módszerekkel. Az ásványt Koch Sándorról, a Szegedi Egyetem egykori nemzetközi hírű ásványtan professzoráról „kochsándorit”-nak nevezték el. A különleges tudományos bemutatkozó helyszíne az Újpesti Polgár Centrum volt október 8-án.
Az ásvány megtalálója Kövecses-Varga Lajos, a siófoki „Kárpát- medence ásványai” múzeum és kiállítóhely vezetője, leírói Sajó István, az MTA Kémiai Kutatóközpontjának tudományos munkatársa, illetve de. Szakáll Sándor, a Miskolci Egyetem Ásvány- és Kőzettani Tanszékének vezetője, egyetemi docens.
Az ásvány a mányi szénbánya meddőhányóján került elő 2004-ben. A tudományos feldolgozás után – amikor kiderült, hogy „tudományra új ásványról van szó”- 2005-ben lett benyújtva elfogadásra a Nemzetközi Ásványtani Szövetség (IMA) Új Ásványok és Ásványnevek Bizottságához. Az ásvány hivatalos elfogadása után a kanadai „The Canadian Mineralogist” című vezető szaklapban publikálták 2007 nyarán.
A kochsándorit
Az új ásvány egy víztartalmú kalcium-alumínium-karbonát. Hófehér, 0,5-1,5 mm-t elérő, tűs kristályokból felépülő, selyemfényű, gömbös halmazokként fordult elő a mányi széntelepben (Tatabányai-szénmedence). A szénbánya meddőhányóján 2007 tavaszáig volt lehetőség gyűjtésére. A meddőhányó rekultiválása után sajnos nincs esély több példány megszerzésére. Azért így is előkerült legalább 1000 kis példány. Ez az ásvány a széntelep létrejötte után keletkezett, legalább néhány millió éves.
A dresserit nevű ásványhoz áll közel rendszertanilag – érdekes, de a rokon ásványokat vagy Kanadából vagy Ausztráliából írták le, a dresserit nevűt épp Kanadából. Úgy derül ki egy leletről, hogy új ásvány, hogy vagy 10-féle vizsgálat (kémiai, fizikai) készül rajta, és kiderül(het), hogy nincs még egy ilyen anyag a természetben. Ez kb. kétéves munka volt a szerzők részéről (persze más munkák mellett).
Általános tudnivalók az ásványokról
Jelenleg kb. 4200 ásványt ismerünk, és évente kb. 40 újat találnak a kutatók.
A korábbi (Trianon előtti) Magyarországon (tekintettel arra, hogy szinte az egész Kárpátok ide tartozott), legalább 30 új ásványt leírtak.
Már több magyar tudósról is elneveztek ásványokat, így Krenner József ásványtan tudósról, vagy pl. Klebelsberg Kunóról is!
Egy új ásvány felfedezésére az alkalmas, aki sok ezer mintát megvizsgált már (megszállottság kell hozzá), és bizony szükségesek a kristályszerkezeti és kémiai vizsgálatok elvégzéséhez komoly, nagy műszerek is, ezek nélkül nem lehet új ásványt leírni.
Tavaly osztrák kutatók is leírtak egy új ásványt Nagybörzsönyből, igaz, egyúttal más lelőhelyen is megtalálták ugyanezt az ásványt.
Egy új ásványnak tudományos értéke van, piaci értéke általában nem sok.
Az ásványoknak nagyon sokféle hasznosítása létezik, pl. fémek előállítása, környezetvédelem, ékszerek készítése, optikai ipar, vegyipar stb. Az utóbbi időkben jelentősen megnőtt irántuk az érdeklődés.
A névadóról
Koch Sándor (1896. Kolozsvár – 1983. Szeged)
Az erdélyi születésű fiatalember iskoláit már Budapesten végezte. .jpg)
Édesapja maga is az ásványtan tanára volt, tőle kapta első ásványát is, amely megalapozta későbbi, hatalmasra növelt ásványgyűjteményét.
Édesapja maga is az ásványtan tanára volt, tőle kapta első ásványát is, amely megalapozta későbbi, hatalmasra növelt ásványgyűjteményét. A Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett diplomát, majd a Nemzeti Múzeum Ásványtárához került, amelyet többedmagával világszínvonalra emelt. Eközben ledoktorált és folyamatosan tartott ásványtani előadásokat. Két évig, miniszteri ösztöndíjjal a bécsi Természettudományi Múzeumban dolgozott 1931-től. Személyi ellentétek miatt hamarosan az ún. Elnöki Hivatal vezetését választotta, amely hivatal akkoriban a kulturális intézményeket fogta össze.
A szegedi egyetem 1940-es megalakulása után az ásvány-kőzettani tanszék vezetésével bízták meg. A tanszék szegényes gyűjteményét a saját gyűjteményével egészítette ki. Fő kutatási területe a hazai bányák és ásványlelőhelyek ásványvilága volt. Gyakran szervezett gyűjtő utakat munkatársainak és hallgatóinak, emellett az egyetem különféle csoportjainak életében is aktívan részt vett. Sikerült elérnie, hogy a környező országokba is elmehessenek kutatni. Csodálatos gyűjteményéből színpompás kiállításokat is rendezett. Többször volt a természettudományi kar dékánja.
Tolla alól fontos könyvek kerültek ki, így a Magyar ásványtan története, Magyarország ásványai, Ásványhatározó. Szakfolyóiratot indított, amely ma is létezik. Magas hazai és külföldi kitüntetések jelzik elismertségét.
50 év aktív munka után, 73 évesen vonult nyugállományba. Nevét viseli a szegedi egyetem általa megalapozott ásványgyűjteménye, egy fiatal kutatókat segítő alapítvány, s az utóbbi társaság által alapított emlékérem.
A megtaláló
Kövecses-Varga Lajos Pápán érettségizett, a JATE-n szerzett földrajz gimnáziumi tanári oklevelet. 35 éve gyűjt ásványokat, a múzeumát Siófokon 1986 júliusában nyitotta meg a Kálmán Imre sétány 10 szám alatt. A gyűjteménye jelenlegi példányszáma mintegy 12.000 db. Gyűjtési területei: a történelmi Magyarország, de leginkább a hazai és erdélyi lelőhelyek. Kapnikbányán eddig például 224-szer volt, mostanában ásványgyűjtő vendégházat üzemeltet ott.
A tudományos leírók
Sajó István az ELTE-n végzett, jelenleg az MTA Kémiai Kutatóközpontjának tudományos munkatársa.
Jelenleg főként röntgendiffrakciós vizsgálatokkal foglalkozik, a pordiffrakciót több területen alkalmazza.
Szakáll Sándor a debreceni KLTE-n kémia-fizika szakos tanári oklevelet szerzett 1979-ben, ugyanott ásványtanból doktorált. PhD fokozatát ásványtanból a kassai Műszaki Egyetemen szerezte 2000-ben.