•  
  •  
  •  

Minden egyes nappal közelebb kerülünk a karácsonyhoz,és az évzáráshoz. Újpest Önkormányzata az esztendő utolsó képviselő-testületi ülésére készül az ünnep előtti napokban, hagyományos módon az ilyenkor megtartandó közmeghallgatással . Karácsonyi lapszámunkban a lassan magunk mögött hagyott évről mérleget készítettünk, és a 2009-es esztendő terveiről beszélgettünk Újpest polgármesterével, dr. Derce Tamással.

         Hogyan vonná meg Polgármester úr  az év gyorsmérlegét?
         Küzdelmes évnek értékelem a 2008-as esztendőt, sok-sok apró munkával teltek a mindennapok. Soha meg nem írandó emlékirataimban minden bizonnyal nem ez lenne a kedvenc évem.
 
         Mindezek ismeretében fogalmaz így, amikor úgy tűnik, az önkormányzat pozitív szaldóval zárja majd és adósság nélkül  gazdasági  évet ?
         Újpest Önkormányzata már évekkel ezelőtt elmehetett volna abba az irányba, hogy a látványos fejlesztések felé mozdul el, hitelfelvétel segítségével. Mi azonban hitet tettünk amellett, hogy működési hitelt nélkül próbálunk boldogulni, és addig nyújtózkodunk, ameddig a takarónk ér. Mindezek ellenére voltak olyan éveink , nem is olyan régen, hogy lakásépítésbe fogtunk, rendelőket újítottunk fel, megépült a Szilágyi úti felüljáró, avagy megnyitotta kapuit a református egyetem. A mi kezünkben volt a döntés, elhatároztuk mit csinálunk és megvalósítottuk. Tudatos tervezés eredménye ez alkalommal is a hitel nélküli gazdálkodás. Ám az érzést, hogy kellemesen emlékszem-e vissza az önkormányzatiság 18 évéből pont a 2008 esztendőre, nemcsak ez a tényező motiválja.
 
         Miből adódik a hiányérzete?
         Legnagyobb sajnálatomra nekem egy helyben topogásnak tűnt ez az év. A hivatal és az önkormányzat szintjén egyaránt sok energiát kívánt azon kollegák betanítása, akik sem hivatali, sem önkormányzati tapasztalattal nem rendelkezve álltak munkába. Zavart okozott az is, hogy a két nagy parlamenti párt közismerten ellenséges viszonya a városháza fali közé is begyűrözött, a döntéseket megelőző viták nem észérvek, Újpest érdekének szem előtt tartásával zajlottak, hanem nagyon gyakran erő pozícióból. Én annak vagyok híve, ha a politikával foglalkozók beszélgetésekkel, érvekkel próbálják meggyőzni egymást, nem a csak azért is így lesz- kijelentés mentén. Nyilván ez utóbbi a gyorsabb és kevésbé fárasztó megoldás.
 
         Tovatűnt volna az Újpest legjavát szolgáló és akaró fogadalom?   
         Azt hiszem a politizálás során sokan nem tudják eldönteni, mi a helyes út, csak azt tudják, mit várnak el „fentről” tőlük, és igyekeznek megfelelni az elvárásoknak. Azt szoktam mondani, hogy a felvilágosult abszolutizmust tartom a legjobb államformának. Úgy vélem most az országos politika veszélyezteti az ország működését. A politikában totális háború van, és a harc átterjedt más színterekre is. Ilyen politikai színpaddá váltak az önkormányzatok és ez az amit Újpesten is tapasztalok. Osztom azt a bölcseletet, mely szerint a szellem sokkal lassabban mozdul, mint a test. Ilyen helyzetben a beszélgetés, a kulturált vita oldhatná a feszültséget és a helyes döntés meghozatalát. Hónapok óta tapasztalom, sokkal nehezebben tudom meggyőzni mindkét tábort egy-egy  elképzelés helyességéről, mert az országos politika beívódott a vérükbe. Nemrégiben egy ésszerű és megnyugtató módon lerendezhető gazdasági döntés bukott meg az országos politika általi akaraton. Polgármesterként nyilván megtehetem, hogy felfüggesztem adott esetben a számomra nem tetsző döntés végrehajtását. Mégsem teszem, mert demokráciában a képviselő, a testület akaratát nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ezért mondom,  kár felülről jövő akaratoknak megfelelnünk. Nekünk itt, Újpesten kell tudnunk és eldöntenünk: számunkra mi a jó. Ez adja egy döntés szépségét és egyben nehézségét is. Évekkel korábban meghozott döntéseink java kiállta az idők próbáját,ennek köszönhető például a költségvetés egyensúlyban tartása is. 
 
 
         Ha megvonjuk az esztendő mérlegét, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a  látványos fejlesztéseket , amelyek ugyan nem önkormányzati pénzből valósultak meg, de mindenképpen az önkormányzat támogatásával. Megépült az Mo-s útgyűrű és annak szakaszaként az Megyeri híd és néhány napja átadták az Aquaworld víziparadicsomot.
         Ezek nemcsak Újpest, hanem egyben  Budapest legnagyobb beruházásai is voltak. Valóban nem a mi költségvetésünkből épültek, de megvalósulásukhoz szükségeltetett a mi közreműködésünk is. A híd néhány hónap alatt pezsgést hozott életünkbe, ezzel ismét bebizonyosodott, hogy a hidak a mobilitást nyújtják. Megépítésével a honfoglaló magyarok álma valósult meg, hiszen a megyeri átkelő fontos szerepet töltött be eleink életében is. Bár a pontos elemzéshez egy évnyi idő szükséges, azt tapasztaljuk, hogy a Megyeri híd forgalma nem óriási mértékű. Várakozáson felüli azonban az Mo-s útgyűrűé, amely a tervezett forgalomtechnikai döntések következtében, januártól még nagyobb teherautó forgalmat „visz” majd. Az Aquaworld azt jelzi, hogy a magántőke volt önkormányzatunk irányában bizalommal, hogy pont itt, Újpesten láttak hozzá az építkezéshez.  A három beruházás nemcsak látványban kapcsolódik egymáshoz, hanem idegenforgalmi célokat is szolgál, az adóforintok a fővárosi önkormányzat bevételét növelik, de azt a későbbiekben visszaosztva, mi is részesedünk belőle. Mindezek valóban a fejlődés jelei.
 
         Milyen reményekkel várhatjuk az új esztendőt?
         Két lábbal kell állnunk a Földön. Az elmúlt 19 évben nem volt az ország ilyen rossz helyzetben mint most. Az önkormányzatok országfüggőek. Ezért is kell azzal  számolnunk, hogy az önkormányzatok költségvetése 150 milliárd forinttal lesz összességében kevesebb, s az elvonás a mi költségvetésünkre is igaz lesz. Megváltozik a szociális segélyezés rendszere, munkahelyek szűnnek meg Újpesten is. Kérdés, hogyan fogjuk, tudjuk ezt kezelni? A válság hatásai már most érezhetők: elmúlt heti fogadóórámon csak szociális ügyekkel kerestek meg. Az a tény, hogy rosszabbul élünk agresszívvá teszi az embereket, kilátástalanságba sodorja a családokat, a gyerekeket. Gyermekeinknek sem tudunk jövőképet adni. Ez az anyagiakon kívül morális, etikai kérdéseket is felvet. Persze az is kérdés: van-e befolyásunk az ország helyzetének javítására? Közvetlenül nincs. Közvetetten igen, hiszen a szavazatunknak minden időben súlya van. Úgy vélem, a társadalomnak joga van az elgondolkodásra . Egy amerikai történész találóan fogalmazta meg: „amelyik nemzet nem ismeri a saját történelmét, megérdemli, hogy még egyszer átélje azt .”
 
         Mit tervez az önkormányzat 2009-re?
         Az önkormányzat szándéka, hogy amennyire lehetséges a munkahelyek megtartását célul tűzzük ki. Azt hiszem, ez nagyon tisztességes szándék, hiszen General Electric után mi vagyunk a városrészben a legnagyobb munkáltató. Megnyugtató volt számomra, hogy ebben az évben is tudtunk, karácsony közeledtével, jutalmat adni a város alkalmazásában állóknak. Az előbb említettem, hogy helyzetünk nem választható el az ország gazdasági állapotától, a lehetőségektől. Bármi megtörténhet. De szeretnénk, ha nem kényszerülnénk intézménybezárásokra. Ugyanakkor át kell tekintenünk azokat a lehetőségeket, amelyek az önkormányzat gazdálkodási egységeiben kínálják több éves tapasztalat alapján az ésszerűsítési, átszervezési lehetőségeket.
 
         A városlakó lát-e szemmel látható változásokat 2009-ben?
         Remélem, hogy igen. Elköteleztük magunkat a Főtér program mellett. Jómagam is, de olyan pénzügyi döntésbe nem megyek bele, amelyek nagyszabású terveink miatt a város más oldalon  károsítaná. Bár látom, a Főtér program az egykori lelkes hívekben megtorpanást okozott, megyünk , ahogy lehet, előre. Úgy gondolom, álmodozni szabad és kell is, hogy az álmokból tervek szülessenek, és a tervek, már papírra vetve, a későbbiek során meg is valósuljanak. Ennek nyomán indul a Városház projekt, a parkolás megoldása, és a Főtér program elemeként a piaci parkoló sárga keramitos területén a mélygarázs építése. Jövőre létrehozzuk a hivatal szervezeti egységeként az önálló közterület felügyeletet, tervezünk több olyan közlekedésbiztonsági döntést, amely elsősorban Káposztásmegyeren eredményezi a biztonságot. Folytatjuk a kiöregedett fák télelőn megkezdett cseréjét, Újpest szépítését. Végül de nem utolsó sorban az újpesti önkormányzat nem kevés anyagi ráfordításával mindjárt az év elején  megtörténik a Görgey utcai Szakorvosi Rendelő részleges felújítása és a Jókai utcai Gyermekrendelőnek a Görgey utcai épületbe költöztetése. A Károlyi Kórház sorsáról is születik döntés. Szeretném remélni, hogy a politika is megtalálja a városházán az ésszerű utat, ennek jótékony hatása nyomán döntünk majd a 2008. évet megalapozó költségvetés felosztásáról.