Az elmúlt héten Czigler László alpolgármester úr a kárpátaljai Barkaszó településen tett rövid látogatást lehetséges testvérvárosi kapcsolatok kialakítása céljából. A látogatás céljáról, az ott történtekről és az ukrajnai helyzetről kérdeztük nemrégiben.
– Milyen céllal látogattak a kárpátaljai településre? Mik voltak a legfontosabb élmények, tapasztalatok az ott töltött idő alatt?
– Már korábban megfogalmazódott bennünk az a gondolat, hogy a meglévő testvértelepülési kapcsolatok ápolása és fejlesztése mellett szeretnénk, ha közös célok mentén új és értékes együttműködésekkel bővülne Újpest a testvérvárosi kapcsolatok terén. A közel fél éve tartó ukrán-orosz háború, az ukrajnai menekülteknek szánt újpesti adományok célzott eljuttatása, a menekültek befogadása, mind-mind abba az irányba tereltek bennünket, hogy úgy döntöttünk, a jövőben egy kárpátaljai településsel szeretnénk szorosabb együttműködést kialakítani. Így került Barkaszó, mint lehetséges helyszín szóba, hiszen itt volt már egy informális kapcsolatunk, korábban adományt is juttattunk el ide, és közel 3 hónapig a településről egy családot szállásoltunk el Újpesten, közvetlenül a háború kitörése után.
Barkaszó
Először is szeretném kiemelni, és itt is megköszönni azt a szeretetteljes vendéglátást és kedvességet, amit kollégáimmal az ott töltött villámlátogatás alatt tapasztaltunk. A közel 4 órás autóút után, a határ túlsó oldalára 11 óra magasságában érkeztünk meg. A nem „zökkenőmentes” kárpátaljai utakat „túlélve” a délelőtti órákban Zsidik Sándorral, a község polgármesterével találkoztunk, majd a falu könyvtárában a helyi magyar képviselőkkel és intézményvezetőkkel tartalmas beszélgetést folytattunk. Meglátogattuk a helyi középiskolát, óvodát, tájékozódtunk a jelenlegi háborús helyzetről, a község aktuális problémáiról. Délután ellátogattunk a Latorca-parton fekvő – ma már a magyarság szempontjából városi szórványnak tekinthető – Munkácsra is.
– Milyen tapasztalatai vannak az ukrajnai helyzettel, határátlépéssel kapcsoltban?
– A médiában olvasható hírek miatt egy kis félelemmel és aggódással indultunk útnak: hiszen mégiscsak háborús ország felé vettük az irányt. Ennek ellenére alig tapasztaltunk háborúra utaló jeleket. Talán egy kicsit mégis: a munkácsi városi rendőrég épülete, vagy épp Beregszász főterén a katonák jelenléte, a gyakoribb közúti ellenőrzések utaltak arra, hogy nem békés időket élnek a helyben maradtak. A határátkelés szinte zökkenőmentesen sikerült az odafelé úton, visszafelé azonban az ukrán határőrség félreállított bennünket, és –mivel én hadköteles korúnak számítok Ukrajnában – meg akartak győződni arról, hogy nem rendelkezem-e ukrán állampolgársággal (útlevéllel). Többször is megkérdezték, hogy merre van a másik útlevelem. Végül, bocsánatot kértek és kiengedtek az országból.
Beregszász
– Hogyan látja a jövőbeli együttműködési lehetőségeket? Mik az elképzelések a jövőt illetően?
– A jövőt illetően első lépésként szeretnénk, ha a barkaszóiak is ellátogatnának hozzánk és – a Városnapok keretein belül- megismerhetnék a kerületet, találkozhatnának a város vezetőivel, ahol átbeszélhetnénk a közös céljainkat, programjainkat. Ha a képviselő-testület is úgy gondolja és megszavazza, akkor a közeljövőben hivatalosan is egy együttműködési megállapodást köthetne a két önkormányzat. Közép- és hosszú távú céljaink közé tartozna többek között: a két település intézményei közötti közvetlen kapcsolatok felvétele, tanár- diáktalálkozók szervezése, a civil szerveződések bevonása programjainkba, közös kiállítások szervezése, gasztronómiai kezdeményezéssel megrendezett programok szervezése. Remélem, a Városnapokon találkozunk!