Újpesti séta című rovatunkban arra vállalkozunk, hogy hétköznapi sétáinkat nem mindennapivá tesszük: a megszokott útvonalakról letérve jobban megismerjük Újpestet. Erre a sétára invitáljuk Önöket is. Tartsanak velünk!
Be sem kell menni a városba, folytatja tovább a hölgy, viszek a lányomnak mandulás krémet, azt szereti, megyek hozzájuk hétvégén. Veszek hozzá neki itt fönt virágot, vagy kimegyek a piacra. Gyönyörű csokrot hoztam a piacról két napja, mezei csokrot, vág bele a beszélgetésbe egy másik járókelő, el is meséli, melyik néninél lehet kapni. Hárman állunk már, inkább négyen, mert közben jött még egy különös úr is, tetszik neki a társaság. Úgy hatvan körül lehet, tetőtől talpig makulátlan az öltönye, kánikulában is nyakkendőben. Vajon mi lehet a foglalkozása? Bókol a hölgyeknek, tőlem kérdezi, tudom-e mikor adták át az Újpest-Központ állomást. Választ nem vár, mondja magától, hogy 1990. december 14-én, a megálló szélsőperonos, a vonatok egymás mellett állnak meg. Ezen még nem is gondolkodtam, hányféle megállótípus létezik, a fejemben csak egy volt, tényleg van több. Ez érdekes. Meg az is, hogy a hármas metró legújabban megépült szakasza az Árpád híd és Újpest-Központ között külön tervezéssel készült. Új világítási rendszert alkalmaztak, azért, hogy kiemeljék az utasforgalmi tereket. A biztonsági sáv felett fénycsík fut végig, ami a ki- és beszállás biztonságát növeli. Van még itt valami, amitől különleges a szakasz, teszi hozzá alkalmi idegenvezetőm: „Az állomások tervezésekor színdinamikai tervezőt is bevontak a munkába!” Színdinamikai tervezés. Különlegesen hangzik. Megtudom még azt is, hogy a legnagyobb hazai szaktekintélyt kérték fel erre a feladatra, akit Nemcsics Antalnak hívnak. Ő dolgozta ki Budapest színinformációs tervét. Javaslatokat készített az utcanévtáblák, információs táblák, padok, pavilonok lehetséges színeire, és minden egyes kerülethez saját jelzőszínt rendelt. És még mindig nem ért véget a történet! – folytatja új ismerősöm. Mennem kéne, de nem tudom otthagyni.
„Újpest-Központ a vonal utolsó állomása, de nem biztos, hogy végállomás!”
VG