Bár az újpesti Lebstück Mária története a Mária főhadnagy című operettnek köszönhetően az egész világot meghódította, mégsem a katonaruhába bújt asszony az egyetlen különleges sorsú újpesti, az 1848-49-es szabadságharc történetében. Mészáros Gábort saját korában nem övezte a hősöknek kijáró tisztelet.
A megyeri temetőben nyugszik Mészáros Gábor, vörössipkás honvéd, akiből soha nem lett „ünnepelt” hős. A szabadságharc leverése után hazatért Újpestre és időskorát itt élte le. Meglehetősen sokáig, hiszen túl azon, hogy Mészáros Gábor azon kevesek közé tartozott, akik hazatérhettek a harc után, a mai napig ő Újpest leghosszabb életű polgára. Az egykori honvéd ugyanis 109 éves korában halt meg.
Ha saját kora nem is, az utókor megfelelő tisztelettel emlékezik az egyszerű katonára, aki a hazája, az eszméi, a hite védelmében vállalta volna a halált is a csatamezőn. Mészáros Gábor síremlékét minden évben megkoszorúzzák a Megyeri temetőben nemcsak tavasszal a forradalom ünnepén, de októberben is, amikor az aradi tábornokok és a nemzet tragédiájára emlékezünk.
Vörössipkásoknak az 1848 májusában felállított 9. kassai zászlóalj honvédeit nevezték. Szintén “vörös sipkát” kapott a 11. kolozsvári honvédzászlóalj legénysége is. E két zászlóalj a szabadságharc alatt olyan vitézséggel harcolt, hogy mint a legbátrabb katonák, Görgey Artúr javaslatára megkülönböztetés képpen vörös sipkát hordhattak.
Görgey javaslata Kossuthnak 1849 áprilisában: „Adjunk vörös sapkát mindazon zászlóaljaknak, s másnemű hadrészeknek, melyek folytonos vitézségök által e világ tiszteletét, bámulatát, a haza köszönetét megérdemlik…”
L.Z.