Egy mérnöki alkotás Újpest egyik szimbóluma. Az 1907-ben várossá nyilvánított nagyközség vezetésének halaszthatatlan feladatává vált a lakosság vízzel való ellátása.
Újpest 1900-ban 41900 lakost számlált, tíz évvel később, immár három éve városi létekor, 55200-an lakták a települést. 1911.április 1-jén kezdték meg Újpesten a vízvezeték-hálózat csőfektetését, július elején pedig a víztorony építését. Újpesten 1912. június 17-én indult meg a vízszolgáltatás.
Nagy horderejű kérdés
A száz éves történet előzménye, hogy a „vízvezeték létesítésére Újpest- még mint nagyközség-hatóságát a belügyminiszter 81724/1904-ben kelt leiratában már az 1905-ös évben utasította- olvasható dr. Ugró Gyula, a város 1907-1911. közötti polgármestere Ujpest című, 1932-ben íródó monográfiájában. „Politikai és közigazgatási válságok, majd a várossá alakulás munkálatok miatt a nagy horderejű kérdéssel, a polgármester jelentése alapján- csak 1908-ik év vége felé foglalkozott Újpest város képviselőtestülete. A képviselő-testület elé terjesztett műszaki és pénzügyi szempontok szerint a víztoronnyal párhuzamosan kialakítandó népszigeti vízművet olyképpen kell megépíteni, hogy 60 000 lakos számbavétele mellett, fejenként 120 literfogyasztást véve alapul, szállítóképessége 7200 köbméter legyen”. A jövőre gondolva a feltételeket úgy szabták meg, hogy közműfogyasztásra-utak locsolására, tűzoltásra egyaránt megfelelő legyen. (A városhoz a vízművek kialakítására 3 ajánlat érkezett, végülis egy belga társaság 2 millió korona alaptőkével magyar részvénytársaságot alapított és Ister Magyar Vízmű Részvénytársaság néven bejegyeztette).
Híres tervezők
Mivel a vízfogyasztás a különböző napokon nem egyenletes, célszerű volt átmeneti víztározásról is gondoskodni. A síkvidéki Újpest számára ezt kizárólag víztoronnyal lehetett megoldani, amelynek építészeti terveit Dümmerling Ödön, szerkezeti terveit a majd 1948-ban Kossuth-díjat kapó dr. Mihailich Győző egyetemi tanár, hídépítő mérnök készítette, akinek nevéhez fűződik többek között a világ akkori legnagyobb fesztávolságú vasbeton hídjának, (Temesvár, Ligeti úti híd, 1909) és a szolnoki közúti Tisza-híd acélszerkezetének tervezése.
Pillantás a falak mögé
Az újpesti vízművek Árpád úton emelkedő hatalmas műtárgya, a víztorony,1500 köbméteres Itze-rendszerű vasmedencét foglal magában. A medence hengeres részének átmérője 15 méter és teljesen megtöltve a vízszint 40 méter magasan áll az utca szintje (+14,70) fölött. Alépítménye hengeres tömör téglafal, melynek külső átmérője a medence alatt 11,60 méter. A medencét védőfallal vették körül. A műtárggyal szemben voltak esztétikai s elvárások is, hiszen egy ilyen hatalmas, a városból toronyszerűen kimagasló építmény, rendeltetésén kívül, a város díszére is kell legyen. Építése idején az építőköltségek 225000 koronát tettek ki.
A tornyot Újpest várostól, akkor már a főváros IV. kerületétől, a Fővárosi Vízművek az 1950-es években vette át üzemeltetésre. 2003. februárjáig a környékbeli gyárak ipari vízellátását biztosította, majd később a Vízművek használaton kívül helyezte. Ma már ipari műemlék. Amely a környékbeli házaknak, beépítéseknek köszönhetően ugyan nem emelkedik ki a városból, de megmaradt Újest egyik jelképének.
(Forrás: Iványi János: Az újpesti víztorony, dr. Ugró Gyula: Ujpest, dr. Mihailicz Győző: Újpest vízművének víztornyáról)
– B. K
Mi létesült Újpesten a víztorony építésének korában?
Ekkor épült például az Árpádút 77. szám alatti első háromemeletes, szecessziós stílusú lakóház, amely a földszintéjén működő moziról az Apolló-ház nevet kapta. Itt volt egykor az Újpesti Vigadó.
1911-ben létesült a Vágóhíd, a Chinoin. Megnyílt a Népszínház, megalakultak az önkéntes mentők.