Cikksorozatunkban városunk legikonikusabb épületeinek történetét elevenítjük fel, röviden. Mostani írásunk témája az István úton található, mindenki által jól ismert Újpesti Főposta, vagyis a postapalota.
Újpest várossá nyilvánítását követően hamar felmerült az igény, hogy az akkor már több mint 50 ezer fős település saját postát kapjon. Az első terveket 1919-ben készítette az evangélikus templomok tervezéséről elhíresült Sándy Gyula építész, műegyetemi professzor, aki korábban a zágrábi postapalota bővítésére kapott megbízást, ez azonban a világháború és a Monarchia szétesése miatt meghiúsult. A kárpótlásnak is tekinthető újpesti projekt során többször átdolgozta az épület tervét. Az építkezés végül 1927-ben indult és egy évvel később, 1928 decemberében már át is adták a postapalotát.
Az egyemeletes, sarokkupolás újpesti postapalota a korszak elvárásainak kíván megfelelni, a modern funkciókat historizáló stílussal ötvözi. Részben neogótikus, részben felvidéki pártázatos neoreneszánsz stílusban készült, de egyesek szecessziós hatásokat is felfedeztek benne. A postapalota sok hasonlóságot mutat Sándy sokak szerint legjelentősebb művével, a két évvel korábban átadott krisztinavárosi Budai Főposta és Távbeszélőközpont épületével, többek között a telkek adottságainak jó kihasználásában, a szerkezetben és díszítésekben is.
Az épület 39 helyiségében 71 alkalmazott dolgozott. Az emeleten néhány lakást alakítottak ki, amelyek bármikor átépíthetőek lettek volna irodának, a lakások pedig így átkerültek volna a később felépítendő második emeletre, a tervezett bővítés azonban végül elmaradt. 1929-ben egy 1200 állomást működtető automata telefonközpontot költöztettek a postapalotába.
A második világháború idején a megszálló német csapatok részben felrobbantották a postapalotát; az épület súlyos károkat szenvedett, a következő években szinte teljesen újjá kellett építeni. Az épület ma is az eredeti funkcióját tölti be, „Budapest Újpest 1 posta” néven működik.
RD