A Szép Ernő Színház és az Újpest Színház legújabb bemutatója, a Született október 23-án Tóth Ilonkáról, egy ’56-os mártírról szólt. A monodrámát Müller Zsófi játssza, akivel még a premier előtt, egy próbán beszélgettünk.
– Befolyásolja a szerepformálásodat, hogy egy valós, történelmi személyt játszol?
– Igen. Nehezíti. Tóth Ilonkáról azért elég sokan tudják, hogy ki volt. Sőt találkoztam már olyan emberrel, aki személyesen is ismerte. Akaratlanul is belegondoltam, hogy milyen volt ő, és én vajon olyan vagyok-e. Még akkor is, ha ez színház, fikció.
– És milyen ember volt?
– Állítólag egy kedves, visszafogott, halk szavú leány.
– Az az ideális állapot az előadásban, ha Müller Zsófi személyisége valahol középen találkozik Tóth Ilonka személyiségével?
– Igen, az jó. Ha meg tudom magamban találni Tóth Ilonkát.
– A darab a siralomházban játszódik. Ez a helyzet, a bezártság mit hoz ki Tóth Ilonkából?
– Hogy csúnyán fogalmazzak: az állatot. Szélsőséges érzelmek törnek ki belőle. Úgy viselkedik, ahogy bárki viselkedne a siralomházban, aki tudja, hogy meg fogják ölni.
– Egy színésznek hálás dolog szélsőségeket játszani.
– Ez így van. Azért jó, mert sok mindent meg tudok mutatni benne.
– Szerinted ismerik a fiatalok ’56 történéseit? Értik az üzenetét?
– Nem, valamiért nagyon távol van tőlük. Ezt a saját példámon is érzem. Amikor elkezdtük próbálni a darabot, belegondoltam, hogy mit is tudok róla. Hát, nem sokat. De a próbaidőszak alatt sokat beszélgettünk a forradalomról, a korról, és sokat is olvastam róla. A fiataloknak általában fogalmuk sincs arról, hogy mi történt 1956-ban.
– Ez az előadás segíthet ezen?
– Remélem. Azon vagyunk.
J.M.