Vagyis helyesebben – megelőzve a bulvárosodás vádját – inkább „gitárulkozik”. Ez ugyanis a címe Ujvári Zoltán Szilveszter ’Zola’ első szólólemezének, amelyről az Újpesti Közéleti Televízió stúdiójában mesélt a muzsikus.
Valóban szeretem az ilyen jellegű humort. Három éve, egy akusztikus élőzenés tévéműsorban jutott eszembe. Én voltam a riporter, és mondtam a végén, hogy legközelebb is lesz akusztikus „gitárulkozás”. Ez a kollégáimnak annyira tetszett, hogy már akkor tudtam, ha lesz egyszer szólólemezem, ez lesz a címe.
E szerint a címet elég régen találtad ki. A dalok is ilyen sokáig készültek?
Igen, van, amelyik tíz évvel ezelőtt. A legtöbb dal nagy utat járt be, néhány évig pihent nyugodtan, és csak mostanában vettem elő, de összegészében azért a mai ízlésemet tükrözik.
Azon túl, hogy gitárközpontúak a számok, van valami egyéb koncepció is, ami összeköti őket?
A koncepció tulajdonképpen én vagyok. (nevet) Minden hangszert én játszottam fel, kivéve a csellót. Ez egy önfejű lemez, nem nagyon volt másnak beleszólása. De a dalok hangulata is hasonló. Mindegyik érzelem dús, a szövegek eléggé szenvedélyesek. Viszont stílusukban, műfajukban különböznek. Van popdal, van afféle meztelen rock, de akad nagyon akusztikus és nagyon modern nóta egyaránt.
Több videoklip debütált már a lemez megjelenése előtt, és ezek közül néhányat Újpesten forgattatok. Fontos neked, hogy profi legyen a dalok vizuális változata?
Alapvetően igen. De a lemezről megjelent hét klip közül azért nem mindegyik komolyan vehető videoklip. Ugyan vannak filmesebb hatásúak is, de a legtöbb inkább egyszerű „hangulat-videó”. Viszont mindegyiket igyekszünk igényesen megcsinálni.
A zenélés mellett sokáig tévéztél, műsort vezettél, viszont az utóbbi időben a muzsikálás felé tolódott a hangsúly.
Ez így igaz, hiányzik is a tévézés. Mindig irigyellek, ha jövök hozzád az ÚKTV stúdiójába. (nevet)
Manapság, a zeneletöltögetés korában szükség van még lemezre?
A dalokhoz ugyan már a lemez megjelenése előtt hozzá lehetett férni a neten, és valóban nem sokan vesznek CD-t mostanság, de a válaszom mégis igen. Én mondjuk lemezgyűjtő vagyok, és nagy Bruce Springsteen rajongóként sorakoznak a polcomon a bakelitek, CD-k, DVD-k…
Jó, de ez azért nem általános.
Persze, de mégis van egy presztízsértéke a lemeznek. Bár lehet, hogy legfőképpen nekem fontos, hogy a kezemben tartsam ezt a szép kiadványt. De talán azoknak is, akik kedvelik a zenémet. Ez elsősorban érzelmi kérdés, és nem arról szól, hogy megéri-e lemezt csinálni.
Meg tudod mutatni majd az unokádnak, hogy na, tessék, ezt csinálta a nagyfater annak idején.
Igen, és remélem, örülni fog neki.
Azért felmerül a kérdés, hogy ha te játszottál fel minden hangszert a lemezre, akkor miként fogsz koncertezni ezekkel a számokkal.
Joggal merül fel, mert tervezek lemezbemutató koncertet, és egy kisebb turnét is, ezt meg egyedül nehéz ugye. Ezért régi és új zenésztársakból szervezek majd egy csapatot, de erről még nem szeretnék többet mondani.
És arról, hogy az első szólólemezed megjelenésén kívül volt még egy nagy esemény az életedben? Csak, hogy mégis bulvárosodjunk egy kicsit.
Arra gondolsz, hogy megnősültem? Csakúgy, mint a szólólemez, a nősülés is régóta érik már. Kissé későn érő típus vagyok, és mindenen túl sokat gondolkodom. De most végre összehoztunk. Azt kell, hogy mondjam, nagy most a boldogság. Jó korszakomat élem.
Juhász Mátyás