110 éve született Berda József, Újpest József Attila-díjas költője. Az évfordulóra Újpest Önkormányzata az Aradi utcai panelház előkertjében álló mellszobornál koszorúval emlékezett február elsején. Mi az emlékeket idézzük.
Bár az évek múlásával egyre fogy azon újpestiek száma, akik még személyesen emlékeznek a költőre, életéről, versei mellett, az anekdotákból is megtudunk részleteket.
Berda versei hajdan kézről-kézre jártak, kocsmák pultjain cseréltek gazdát. Élvezte a természetet, az evés-ivást, a szerelmet, megverselte az élet örömeit. Egyik törzshelye például a híres Brunovszky étterem volt.
Berda nyolcgyermekes család, szegény szülők gyermeke volt, aki 14 évesen vesztette el édesanyját. Ez a tragédia érlelte első, nyomtatásban megjelenő versét, amely az Újpesti Naplóban (1922-ben) jelent meg Az én Anyám címmel. Négy elemit végzett lakatosinas volt, majd kifutó, hordár, könyvügynök.
A költő Újpest támogatottja volt tizennyolc éves korától élete végéig. Akinek minden versét és versgyűjteményét – egyetlen kivétellel – Újpesten adták ki. Támaszként tudhatta maga mellett a kor zsenijeit, például Illyés Gyulát, Kodály Zoltánt, Kosztolányi Dezsőt valamint – más művészeti ág képviseletében – az Újpestről Zebegénybe költöző Szőnyi István festőművészt is.
Költeményeit a több mint 100 éve indult Nyugat, a Széphalom valamint az Est Lapok, a Szép Szó és az újpesti újságok juttatták el az olvasóhoz. Miközben szellemi szabadfoglalkozásúként elfogadott, el is várt minden adományt.
A Nyugat nemzedékének költője egy személyben lett legenda és alkotó. Az újpesti utcák jól ismert bohém és szókimodó alakja, akinek „házbérlete”, azaz albérlete volt az egykori Szent Gellért utcában. Az utca nevében Berda József emlékét őrzi, ahogy a bronzból készült mellszobor is, a szomszédos Aradi utcában.
– B. K