Újpest Önkormányzatának képviselő-testülete február 23-án tárgyalja az önkormányzat intézményeinek és polgármesteri hivatalának 2010-re készült költségvetési rendelet-tervezetét. Dr. Derce Tamás polgármester úgy fogalmaz: bár minden téma, ami a testületi ülés napirendjére kerül, egyaránt fontos, mégis a sorban kiemelt szerepe van a költségvetésről szóló rendelet-tervezetnek, amelynek elfogadása nélkül megállna az élet Újpesten is. Az önkormányzat költségvetésének bevételi és kiadási oldalának egyensúlya továbbra is a saját bevételeken, az államháztartásból érkező pénzösszegen és a fővárosi forrásmegosztás során- Újpestet- osztottan megillető bevételek hármas pillérén nyugszik. Minderről dr. Derce Tamás polgármesterrel beszélgettünk.
– A testületi ülés elé kerülő költségvetés előterjesztését hosszú előkészítő munka előzi meg és számtalan fórumon egyeztetnek, ezekben a napokban is. Milyen évre számít a gazdálkodás szempontjából a városrész polgármestere?
– Számokban kifejezve 20 milliárd forint alatti költségvetési bevételi és kiadási főösszeggel számolunk, miközben arra is várunk, hogy a Fővárosi Közgyűlés megalkossa forrásmegosztási rendeletét. Ha ez megtörténik, konkréttá válnak az előzetes kalkulációk is.( Időközben megtörtént: a főváros rendkívüli ülésen fogadta el a forrásmegosztási rendeltét. A szerk ). A rendelettervezetünk minden év elején a korábbi költségvetési esztendő végén elfogadott irányelvek mentén formálódik, mégis számtalan észrevétel, ha úgy tetszik, kritika éri, mire elfogadjuk. A vélemény- nyilvánításra természetesen szükség van, már az összeállítás időszakában is. Mégis azt várom a képviselő-testületet alkotó frakciók tagjaitól, hogy konstruktív módon álljanak a vitában a tervezethez. Nemcsak a törvényi kötelezettség írja elő egy bizonyos időintervallumban a döntést, hanem a józan ész is. Ha nincs költségvetés, megáll az élet. Ugyanakkor nincs helye gyanakvásra épülő testületi munkának sem.
– Van jele annak, hogy február 23-án nem „menne át” a költségvetési rendelettervezet?
– A tervezet kapott már „hideget, meleget” is, kritikát. Ami egy felfokozott közéleti hangulatban érthető is. Ezek jelzések. Az összeállítás idején és a testületi ülésén is mindenkinek joga van elmondani mi az, ami tetszik és mi az, ami nem. Kinek-kinek más a fontos. Mégis azért szoktam képviselő-társaim figyelmét felhívni a józan ész diktálta tennivalókra, mert könnyebb egy rendeletet később, menet közben az élet diktálta követelmények szerint kiigazítani, mint teljes mértékben elvetni. Manapság az önkormányzatok is vergődnek a gyakorta változó jogszabályok útvesztőiben, avagy éppen feladatok számának bővülésétől. A priorításokon túlmenően , minden tekintetben megfelelő költségvetési rendeletet már emiatt is képtelenség megalkotni. Egy biztos: a bevételi és a kiadási főösszeg egyensúlyára épül a tervezet, addig nyújtózkodunk, ameddig a takarónk ér, vagyis továbbra is két lábon állunk a Földön. Ezen nem változtatunk.
– Milyen évre számít a költségvetést tekintve?
– Azt hiszem rajtam kívül mások is osztják már abbéli aggályomat, hogy 2010 az önkormányzatok legnehezebb éve lesz. Az egy éven belüli két választás amúgy is rányomja mindig a bélyegét a működésre, erőteljesebbé válik a testületben is a politikai felhang. Ezen kívül nagy a várakozás a tavaszi parlamenti választás végeredményét illetően is. Mivel az ország kasszája üres, az emberek zsebe üres , tartok attól, az államháztartási törvény módosításával az önkormányzatoktól vonnak majd el továbbra is pénzt, vagy a feladatok, hatáskörök rendezése nyomán újabb és újabb , kötelezően ellátandó feladatok tucatja érkezik majd hozzánk is. A jogalkotók fantáziája a kötelezően ellátandó feladatok leosztásában szinte végtelen.
– Lát-e ebből az „ ördögi” körből kitörési lehetőséget?
– Általános társadalmi igény van a megújulásra. A kitörési lehetőséget most abban látom, hogy olyan lehetőség áll az ország előtt, mint húsz éve, a rendszerváltozás kezdeténél volt. Újra kell építeni magát az önkormányzati rendszert is. Nem először mondom el azt a véleményemet , hogy elölről kell kezdeni az építkezést, az önkormányzatok új alapra helyezését. Ez egyben rendkívül megtisztelő feladat annak, azoknak, akik részt vesznek benne. De egyben komoly feladat is. Szükséges, hogy a törvényhozás mielőbb segítse ezt a munkát a közigazgatási reformmal, a főváros és a kerületek kapcsolatának új szabályozásával. Ha a szakmai munkát ismét száz napos programokba megfogalmazott kinyilatkoztatások helyettesítik, elveszünk újra. A szegénység és a létbizonytalanság nagyon nagy, hol vagyunk már József Attila ama gondolatától, hogy kitántorgott kétmillió emberünk…Sokkalta többen mondják azt: elment a magyarok mellett az élet, másutt jobban élnek. Az anyagiakon túl nagy a morális válság: a fiatalok rendes munkahelyet szeretnének, miközben a szülőkkel együtt tapasztalják, hogy a lehetőségek és a példák kiölik a tisztességes, becsületes munka utáni vágyat. Ezért nagy a tét.
– Újpesten a két lábon állás milyen megszorításokkal jár?
– Mindenképpen az önként vállalt feladatokat kell újragondolnunk, hiszen a törvény által ránk szabottat, ha törik, ha szakad, el kell végeznünk. Működési hitelfelvételben továbbra sem gondolkodunk. Reméljük, hogy az új gazdasági környezet a Főtér program 2. és 3. ütemének megvalósítására lehetőséget nyújt majd. Házunk táján maradva, a racionális gazdálkodás érdekében meg kell fontolnunk , hogy a jövőben az azonos, vagy hasonló feladatokat ellátó, többszörös átfedéssel működő , összességében bonyolító feladatot végző önkormányzati kft-ket, részvénytársaságot, és más intézményeket összevonjuk-e egy társaságba? Ez is egy nehéz év nehéz döntése lesz.