Ötvenhetedik születésnapját ünnepli klubunk legendája, a virtuóz cseleiről ismert Törőcsik András. A HajráLilák.hu néhány fotó, videó és némi statisztika segítségével igyekszik feleleveníteni „Törő” 16 szezonon keresztül tartó profi pályafutását, mely során 236 alkalommal ölthette magára az Újpest szerelését bajnokin, és 45-ször segítette a válogatottat is…
“Ma már egy élő legenda és ikon, akinek azóta sem volt még méltó utódja, talán egyszer majd lesz..” – írja róla Bíró Csaba a HajráLilák.hu-n vezetett blogjában, okkal.
“Az Újpest pályán egy csillag ragyog! Törőnek hívják a csillagot! Az Újpest-tábor kedvence ő! Előre Lilák! Táncolj Törő! Táncolj Törő! Táncolj Törő!”
A kivételes képességekkel megáldott csatár látványos, kiismerhetetlen cseleivel, remek alakításaival hamar a közönség kedvence lett. Cselsorozataival gyakran megoldhatatlan feladat elé állította az ellenfél védőit. Szinte minden megmozdulása veszélyes volt, ötletesen, bátran játszott, ügyesen változtatta a helyét és ha kellett pazarul, mesterien irányított.
Pályafutását két nagy törés hátráltatta, az 1978-as argentínai világbajnokságon történt kiállítása, valamint az 1980-as súlyos autóbalesete, amely miatt nem tudott eleget tenni a világválogatotti meghívásnak. Többször került fel a France Football Aranylabda-szavazásának listájára (legjobb eredménye 9. hely), éveken keresztül volt Magyarország és klubcsapata, az Újpest legnépszerűbb labdarúgója. Egyéni megoldásait, fifikás trükkjeit pályafutása befejezése után is emlegetik a szurkolók. Az MTK csapatában a Verebes korszakban játszott, és ott fejezte be pályafutását.
A BVSC-ben nevelkedett, onnan került Újpestre. A Megyeri útról Montpellierbe szerződött, aztán jött karrierjében az MTK. Élvonalbeli mérkőzéseinek száma 236, ezeken 69-szer talált a hálóba. A válogatott mezét 45-ször viselte, és 12 gólt szerzett. Háromszoros magyar bajnok (1975, 1978, 1979), háromszoros kupagyőztes (1975, 1982, 1983), továbbá két világbajnokságon vett részt (1978, 1982).
A legenda 2011 novemberében egy komoly esést követően került kórházba, ahol lábadozása vége felé a HajráLilák.hu stábja is felkereste. Íme néhány részlet az akkor készült beszélgetésből…
“Elindulunk a földszintre, persze csak szépen lassan, komótosan. Eközben a jégkorongra terelődik a szó és hamar bebizonyítja, nem csupán a futballban van otthon, hanem szeretett klubja egyéb szakosztályait is figyelemmel kíséri.
– Ha jól tudom, nem megy nagyon a fiúk szekere mostanában, pedig Ancsin az edző. Nem is értem. Talán túl sok most a fiatal.
– Így igaz, jelenleg minden fronton sok fiatalt vetünk be. Mit szól a focicsapat őszi szerepléséhez?
– Ez nem az Újpestre jellemző és nem az Újpesthez méltó teljesítmény. Sokkal több lehetne ebben a csapatban. Nyáron idejött Leo Beenhakker, majd hirtelen távozott, közben történt néhány változás a háttérben, de nem lehet tudni, ezek pontosan milyen mértékű dolgok voltak. Menesztették Gézát, ami szerintem kicsit korai volt, én még bizalmat szavaztam volna neki legalább néhány meccsre.
(…)
– Ön személy szerint tud most valamit segíteni a csapatnak?
– Amikor tavaly bekerültem a kórházba, meglátogatott Géza, Kokó és Rajczi Peti, ez rendkívül jól esett. Felmerült, hogy segíthetnék az első csapatnál. Később úgy gondolták, inkább az utánpótlásban kellene dolgoznom mint játékos-megfigyelő, de időközben változások történtek a klub háza táján, így az egész meghiúsult, részben az én hibámból, részben a vezetőségéből.”
(hajralilak.hu)