Még csak húszesztendős, de már seregnyi kupa díszeleg a vitrinjében és éremfüzérek díszítik szobáját. Legutóbb Torinóban szerzett hírnevet és dicsőséget a csapatának, edzőjének, családjának, a hazánknak. Heidum Bernadettről, a felnőtt rövidpályás gyorskorcsolyázás bajnok női váltójának tagjáról van szó. Egyéniben 1000 méteren pedig bronzérmet szerzett.
Normal
0
21
false
false
false
HU
X-NONE
X-NONE
MicrosoftInternetExplorer4
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-style-parent:””;
font-size:10.0pt;”Times New Roman”,”serif”;
mso-fareast-“Times New Roman”;}
Mivel újpesti lakos, otthonában kerestük fel, hogy kérdezősködjünk tőle iskoláról, sportról, a mindennapjairól. Elsőként mégsem vele, hanem Dömötör nevű ráncos kutyájával ismerkedtünk meg. Míg Döme rágta a lábamat, megkérdeztem Bernit, hogyan is került képbe nála a gyorskorcsolya. Hiszen az ember nem gondolná, hogy az apuka fogja a lányait, és leviszi a jégpályára, hogy suhanjatok, korcsolyázzatok.
Pedig bizony a Heidum családban Ferenc, a családfő tehet mindenről. Persze a szó legjobb értelmében. Levitte két lányát – Petrát és a két évvel fiatalabb Bernadettet – a Műjégpályára nagyjából tizennégy évvel ezelőtt korcsolyázni. Akkor még hokikorcsolyával tanultak a lányok közlekedni, Petrát ki is választották, hogy elég ügyes, próbálja meg a gyorskorcsolyát. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a hugi is azonnal gyorskorizni akart. Végül mindketten bekerültek a budapesti gyorskorcsolya csapatba.
-Így fokozatosan feljebb kerültem, tizennégy évesen bekerültem a magyar válogatottba, azóta is a keret tagja vagyok. – foglalja össze hamarjában Bernadett az elmúlt éveket – .
Kérdezem Bernadettet, hogy nem próbált-e ki sosem más sportot, erre felcsillan a szeme és lelkesen elkezdi mesélni, hogy néhány éve Szabolcsi Szilvia – gyorskorcsolyázó volt, pályakerékpározásra váltott – révén kipróbálta magát a pályakerékpározásban. Azt mondja, a kerékpározás ugyanazokat az izmokat mozgatja meg, mint a gyorskorcsolya, ám kevésbé technikás sportág. Berni komolyan vette a pályakerékpározást, felkészült az országos bajnokságra, amelyet összetettben megnyert. A következő kerékpárversenyén már hosszabb távon indult, mivel akkor már a gyorskorcsolyára koncentrált. A hosszú távú versenyeket meg is nyerte sorjában. Ám az első maradt a gyorskorcsolyázás.
Édesapja, Heidum Ferenc, ahova tudja elkíséri lányát, és amennyire drukkol neki, annyira félti is. Érthető, hiszen sem a gyorskorcsolya, sem a pályakerékpározás nem veszélytelen sportág.
-A kerékpárnál a betonteknő nagyon veszélyes, ráadásul a versenyzők lába be van szíjazva, a bicikli pedig örökhajtós, így rengeteg veszélyt rejt. – sorolja aggodalmait az édesapa. – A gyorskorcsolyázásnál szintén nagyon veszélyes az esés, még jobban kell óvni a versenyzőt a véletlen vágásoktól, hiszen pengeélesek a korcsolyák, kisebb hozzáérés is nagy sérülést okozhat.
Ekkor szól közbe Berni, aki rögtön megnyugtat minket, hogy vágásbiztos ruhában versenyeznek, ahol a főbb artériákat nagy mértékben védi a ruházat. Egyébként is, mint mondja, verseny közben eszükbe sem jut ez a veszély, hiszen akinek ezen jár az agya, az nem alkalmas versenyzőnek.
Berni életét, mindennapjait javarészt a korcsolyázás tölti ki. Emellett a Budapesti Kommunikációs Főiskolára jár, újságíró szeretett volna lenni, ám most az edzések miatti időbeosztás miatt a nemzetközi kommunikáció mellett voksolt. Mivel a gimnáziumot is kéttannyelvű iskolában végezte, az angol nyelven való tanulás nem okozhat neki gondot.
Heti hét nap jár edzésre, a hétfő és a kedd az ő hétvégéje, olyankor nem kettő, csupán egy edzése van naponta. Azt mondja, a sport miatt kicsit háttérbe szorult a társasági élete, de mivel szerelme a gyorskorcsolya, egyelőre jól is van ez így. Persze tervei vannak bőven, mint a tisztes helytállás a világversenyeken, megtartani a kontintensviadalon kivívott helyezéseket, és ha marad még egy kis ideje, a kommunikációs diploma mellé még egy jogi képesítést is szeretne bezsebelni.
Mit is lehet erre mondani: sok sikert és kitartást kívánunk hozzá! Büszkék vagyunk rád, Berni!
Jó volt a bajnokságon magyarnak lenni