Június 25. és július 3. között Szigetmonostoron táborozott az újpesti 1918. sz. Xántus János Cserkészcsapat.
Fiataljaink már június 22-én hajnalban elkezdték előkészíteni a terepet, hogy kész legyen a tábor mire jönnek a gyerekek: felhúzták a konyhasátrat, kiásták a latrinákat, elkészítették az ebédlőt saját maguk által eszkábált faanyagból, majd az erdőben talált fából készítettek apróságokat, úgy mint parancstábla, szerszámtartó, táborkereszt. Egyszóval 3 napon keresztül szorgoskodtak, hogy indulásra kész legyen minden, és hogy a táborlakók érkezésekor már csak a körletek kialakításával kelljen foglalatoskodni.
A táborban nagy volt a nyüzsgés, mivel minden őrsnek megvolt a maga feladata: az egyik biztosította a tábor vízellátását, míg a másik készítette elő a terepet az étkezésekhez. Volt, aki krónikát írt, de olyan is, aki tábortüzet rakott. Programjaink sokszínűek voltak. Volt részünk vízi programokban (a Duna jóvoltából), részt vettünk rohampályán, röplabda és táncbajnokságon, kereskedős játékban, tanultunk nyelveket, táboron kívül aludtunk, túráztunk, és minden este tábortüzet gyújtottunk, és sokat énekeltünk. Az átlagos napi rutinunk egy fél hetes ébresztővel kezdődött, ezt követte a mosakodás, sátorszemle, zászlófelvonás és a reggeli. Délelőtti program, ebéd, majd az őrssel közösen eltöltött idő és délutáni program. Vacsora után mindig levontuk a zászlót, és begyújtottuk a tüzünket, melyet pontosan 10 órakor mindig a takarodó követett. Éjjeli őreink pedig váltották egymást, hogy ne maradhasson őrizetlenül a tábor.
Őrseink a táborban mutatták meg, hogy mennyi mindent tanultak az elmúlt egy évben: cserkésztudásukat alkalmazhatták a körletek kialakításakor, mikor nagyobb szükség volt a helyes csomókra, mint az valaha gondolták volna. Sőt, a versenyeken is megmutathatták mit tudnak, mind összetartás szempontjából, mind pedig konyhaművészetek terén a főzőverseny alkalmával.
Tevékeny napok voltak, és úgy gondolom, hogy nem volt olyan, aki ne élményekkel telve, s azokat elmesélve tért volna vissza a civilizációba, a családi fészekbe. Véleményem szerint mindenki nagyon sokat tanult, épült és fejlődött ebben a tízegynéhány napban. Én ezúton is köszönöm őrsvezetőimnek, és a csapatparancsnokomnak, hogy segítették, hogy ez a tábor megvalósulhasson. Köszönöm az őrsvezetőknek az előtábori segítséget, a programok levezetését, és hogy ilyen lelkesen készültek a nyár legnagyobb kalandjára, nem utolsó sorban ezúton köszönjük meg az Újpesti Önkormányzat táborozási támogatását is!
Elbert Sára táborparancsnok
Újpesti 1918. sz. Xántus János Cserkészcsapat