Paschené Lebstück Mária talán a leghíresebb volt azok közül az 1848-as nőhonvédek közül, aki atillába bújva, szablyát ragadva a férfiak oldalán harcolták végig a szabadságharc küzdelmeit.
A merész katonanő 1830. augusztus 15-én látta meg a napvilágot Zágrábban, jómódú kereskedőcsalád gyermekeként. 13 éves korától nagybátyja, báró Simunich Boldizsár brigadéros bécsi háztartásában nevelkedett. Halálos ágyán tollba mondott emlékiratai szerint 1848. március 13-án, a bécsi forradalom első óráiban rövid hajjal, férfiruhában, egy régi flintával a kezében már a barikádokon volt, ahol az egyetemi légió egyik jogászcsapatában harcolt.
A császárvárost már női ruhában, egy postakocsin menekülve hagyta el, majd kalandos viszonyok között Győrbe jutott, ahol csatlakozott a Görgey seregében harcoló német légióhoz. Ekkor öltött először magyar katonai egyenruhát Lebstück Károly néven, álöltözetében pedig saját nővére is alig ismerte föl. December 26-án a bábolnai csatában esett át a valódi tűzkeresztségen.
Budapesten csatlakozott a tiroli vadászokhoz. Ezt követően részt vett a váci ütközetben, január 17-én pedig a Besztercebányánál lefolyt csata után már elő is léptették fővadásszá(őrmesternek megfelelő rang). Vitézül helytállt a branyiszkói és a kápolnai csatákban. Utóbbiban három, őt üldöző osztrák lovas közül kettőt puskavégre kapott, hősiességéért pedig maga Dembinszky léptette elő hadnaggyá a következő szavak kíséretében:
„Fiatalember, maradjon mindenkor ilyen vitéz, ma megszolgált az arany kardbojtért!”
Gyöngyösön áthelyeztette magát a 9-es Miklós huszárezred kötelékébe.
„Itt már a magas lóhátról csaptam a szelet a gyöngyösi hölgyeknek”
– jegyzi meg tréfálkozva visszaemlékezésében.
Hamarosan Ipolyságnál hajtott végre újabb hőstettet, amikor egy tüzérségi szállítmány számára rekvirált 23 szekérre való vontatólovat, egyedül sakkban tartva a város császárpárti bíráját és elöljáróit. Ezért Komáromban Görgey maga léptette elő főhadnaggyá.
Ezt követően Budapestre került, ahol későbbi férje, Jónák József tüzérőrnagy parancsoksága alatt teljesített szolgálatot. Májusban részt vett a budai vár elfoglalásában – huszártiszt létére gyalogosan.
A vár sikeres bevételét követően leplezte le magát végleg, amikor a titkát már tudó Jónák rábeszélésére női ruhában jelent meg a győzelmi mulatságon. Görgey azonban azzal vádolta meg, hogy kém, és mérgében agyon akarta lövetni. A letartóztatásból csak bajtársai és Kossuth közbenjárására bocsájtották szabadon. 1849 júliusában ment feleségül Jónákhoz.
Augusztus 18-án fogságba esett és Aradra került. December 24-én egészséges fiúgyermeknek adott életet, akit életfogytiglani fogságra ítélt apja csak vasra verve látogathatott meg.
A szabadságharc leverése után Horvátországba internálták. Visszatért Zágrábba, ahol a lakosság állandó zaklatása kísérte, amiért a magyarok oldalán harcolt. Idővel azonban maga Jelačić bán vette védelmébe. 1851-ben Győrbe költözött, ahol összeházasodott Pasche Gyula műfestővel, aki szintén honvédtiszt volt ’48-’49-ben. Ezt követően Komáromra költöztek, ahol férje és a tőle született lánya tragikus hirtelenséggel elhaláloztak.
A teljesen összetört asszony 1870-ben Budára, majd 1880-ban Újpestre, a Csokonai utca 4. szám alá költözött fiához. A városban komoly tisztelet övezte személyét, az pedig külön látványosságnak számított, amikor honvéd egyenruhában sétált végig a főtéren. Női öltözéket ugyanis csak otthonában viselt.
Az idős korában súlyos anyagi gondokkal küszködő, nyomorgó asszonyt 1892. május 30-án érte a halál. Emlékét díszsírhely és utcanév őrzi Újpesten, egykori lakóházát pedig 1935 óta emléktábla díszíti. Kalandos életéről több ponyva és egy operett is született, de alakja Jókai Mór több írásában is feltűnik.