Éppen a hetvenedik születésnapján nyílt meg Fény/Kép című kiállítása, amelyen hetven fotóját mutatja be. Kerekes György végigfotózta az életét, ráadásul nem középiskolás fokon.
Kevés újpestinek kell bemutatni Kerekes Györgyöt, aki amellett, hogy ízig-vérig népművelő, rengeteget tett azért, hogy fejlődjön kerületünk vizuális kultúrája. Legújabb kiállítása, a Fény/Kép április 11-én, a fotós születésnapján nyílt meg a Károlyi István 12 Évfolyamos Gimnáziumban.
Természetesen nem véletlen ez a helyszínválasztás, hiszen már a sokadik kiállítása nyílik meg itt, és mindig örömére szolgál, ha a fiatalokra is hatást gyakorolhat képeivel. De ne rohanjunk ennyire előre! György és a fotózás kapcsolata 55 éves múltra tekinthet vissza: 15 éves volt, amikor kölcsönkapott egy fényképezőgépet. Szerelem volt első látásra.
„Ráéreztem, hogy ez nagyon szép dolog, és talán valamicske érzékem is volt hozzá.”
Csakhamar átváltott a fekete-fehér képekről a színes fotókra, egyre csak fejlődött tudása és szépérzéke is. Saját bevallása szerint sohasem tanulta a fotózást, autodidakta lévén nem járt fotósiskolába. Azonban nagyon jó tanítómesterei voltak: szívesen emlékszik vissza a Nimród Fotóklubból Magyar Ferenc fotóművészre, példaképére, Vajda Ernő fotóművészre vagy a mostani kiállítását megnyitó Vizúr János fotóművészre, akiktől a gyakorlatban, fotótúrák során rengeteget tanult. Arra azonban sose gondolt, hogy ebből kellene megélnie.
„Nekem van tisztességes szakmám, mindenki tudja rólam Újpesten, hogy népművelő vagyok, 27 évig igazgattam az Újpesti Gyermek és Ifjúsági Házat. Nagyon kevés az a professzionális fotós, aki ebből tud megélni, hiszen nem vesznek az emberek fotókat, a festményekkel ellentétben.”
Mégis rengeteg képe jelent meg, hiszen például a Turista magazin publikálta azokat. Szám szerint nyolc fantasztikus könyve jelent meg, ilyen egyebek mellett a Körúti Randevú, a Romantik Strasse, vagy a Természetlesen, és még folytathatnánk a sort. Az Újpest Televízió nézői pedig még emlékezhetnek arra, hogy annak idején saját műsora volt, „A bagoly – természetről természetesen” címmel. Azt viszont nagyon nem szereti, ha fényképésznek nevezik.
„Én fotózom. Ugyanis fényképezni már akárki tud. Fogják a telefonjukat, ellőnek néhány képet, szelfizgetnek, és kész: ennyi számomra a fényképezés. A fotózás pedig az, hogy kiválasztunk valamit, és megpróbáljuk úgy megörökíteni, ahogy mi látjuk, másokkal ellentétben.”
Ráadásul fotóművésznek se tartja magát.
„Nagyon egyszerű: nem vagyok tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének, de sohasem ambicionáltam ezt. Nem vágyom ugyanis ilyen címekre. Nem az a lényeg számomra, hogy mások minek titulálnak.”
Kerekes György azt is megosztotta, hogy az utóbbi évtizedekben inkább a részletekre koncentrál a képein, a teljes egész helyett.
„Rájöttem, hogy a kevesebb néha több. Például egy tulipán nagyon szép a mezőn, és nagyon mutatós csokorban is. De ha lefotózzuk a szirmát vagy a bibéjét, akkor az sokkal többet mond el a tulipánról, mint a virág egésze.”
Az alkotó sosem tagadja meg eredeti hivatását.
„Népművelő vagyok. Aktívan használom a közösségi oldalakat, ahová rendszeresen teszem ki a képeimet. Hozzájuk pedig magyarázatot is fűzök: hol található a megörökített hely, és miért érdemes elmenni oda kirándulni. Nem tudnak az emberek például a Hortobágy rejtett kincseiről: Európa legnagyobb halastórendszeréről vagy az őstulkokról. Ez is a dolgom, hogy felhívjam mindezekre a figyelmet.”
Ami pedig a mostani kiállítást illeti, elmondta: az volt a legfőbb rendező elve, hogy más, eltérő fotókat mutasson be, mint amiket megszoktak tőle.
„Másrészt szép képeket akartam mutatni, hiszen itt jönnek-mennek a gyerekek, fontos, hogy vizuálisan esztétikus fotókat láthassanak a fiatalok.”
Azonban már búcsúzik is az alkotó, hiszen siet – bár éppen a költészet napján töltötte be a hetedik ikszet, rendkívül aktív, az utóbbi időkben a Rex Kutyaotthon Alapítványnál tevékenykedik segítőként.