Új görögkatolikus lelkészt köszönthet az újpesti görögkatolikus egyházközség. Czirják János parókus júliusban érkezett hozzánk, Legeza József „Jozsó” atya tisztségét vette át. Legeza József nyáron ment nyugdíjba, és december 2-án adta vissza lelkét a teremtőjének. Czirják János nyáron lett az egyházközség vezetője.
Czirják János (képünkön) hívő görögkatolikus családban nevelkedett fel, s bár kisgyerek korától fogva élénk hitéletet élt, templomba járó ember volt, vargabetűt tett az élete, hiszen számítástechnikai szakközépiskolába járt.
„Nyíracsádon születtem, s amikor jött házat szentelni a görögkatolikus pap, viccesen megkérdezte, hogy ki lesz pap a családban a három Czirják-fiú közül? Azonnal rávágtam, én biztosan nem! Az informatika, a számítástechnika világa irányába fordultam. Majd rájöttem: én nem a gépekkel, hanem az emberekkel szeretnék foglalkozni, s ha lehet, segíteni szeretnék rajtuk.”
Kikristályosodott előtte, hogy az egyházat szeretné választani, és végül 18 évesen döntötte el, hogy pap lesz.
„Bár mélyen vallásos családból származom, mégis látni kellett volna az édesapám arcát, amikor bejelentettem, hogy pap leszek. Egyáltalán nem volt otthonról érkező nyomás, hogy pap legyek. S hogy miért választottam ezt a hivatást? Nincs jó felelet erre a kérdésre. A házasságnál sem lehet igazán pontos választ adni, hogy miért azt a személyt választottam. Az Istennel való elköteleződés talán ehhez a szentséghez hasonlítható. Úgy érzem, mintha az Isten terelgetett volna saját maga felé.”
A parókus elmondta, bár nincsenek pontos adatok az újpesti görögkatolikus hívők számáról, talán iránymutató lesz majd az idei népszámlálás. Mégis, szép számban érkeznek a hívek a miséikre.
„A mennyiség helyett számomra fontosabb a minőség. Számomra fontosabb a híveim lelki vezetése, bár természetesen örülök az új hívek érkezésének. Vasárnap este tartjuk az itteni szent liturgiát, de a keddi misénkre is számos hívő érkezik. A helyi római katolikus templomokban celebrálom az istentiszteleteket, Hartai Gábor atya Jézus Szíve templomában vasárnap este fél 6-tól, kedd este pedig a Szent József templomba várom a híveket.”
A parókus elmondta, azért is lehetséges az „átjárás” a római- és a görögkatolikus templomok között, mivel a két egyház között nincs hitbéli különbség, mindkét egyház Ferenc pápát ismeri el egyházfőnek, kizárólag a rítusaik, szertartásaik különböznek.
„Léteznek ugyanakkor bizonyos egyházfegyelmi és szertartásbeli különbségek a két vallás között, a görögkatolikusok például hathetes szigorú böjtöt tartanak karácsony előtt. Továbbá nálunk házas embereket is pappá szentelnek.”
Czirják János
Czirják János elmondta, papként tisztában van vele, hogy megterhelő a karácsony előtti időszak.
„Mindenhonnan ingerek, zajok és képek áradnak felénk, s minden percünk be van osztva. Rohangálunk ide-oda, idegesen dudálunk, eközben a teremtett világgal semmiféle kapcsolatunk nincs. Otthon ugyanez folytatódik, zúgnak a gépek, jönnek az ingerek. Ajánlom, hogy legalább otthon válasszuk a csöndet! A csöndben ugyanis képesek vagyunk befelé fordulni, szembenézni önmagunkkal. Tudom, ez nagyon nehéz, és sokszor ijesztő lehet, mégis elengedhetetlen a lelki fejlődéshez.”
A lelkész szerint ilyenkor is érdemes rácsodálkozni a természet ajándékaira.
„Sétáljunk egy hatalmasat, figyeljünk a neszekre, halljuk meg a belső szavunkat, és ezáltal Isten hangját. Az anyagi világnak nincs sok köze a lelki világhoz, szerintem ez utóbbi sokkal fontosabb. Természetesen magam sem utasítom el a technika vívmányait és a modern életstílust, de nem hagyom, hogy átvegyék felettem az irányítást. Ne legyünk a rabjai azoknak a szolgáltatásoknak, amelyek pont a mi kényelmünket szolgálják!”
A görögkatolikus parókus arra hív, hogy emeljük fel a lelkünket. Ebben sokat jelent, ha végiggondoljuk, hogy kinek és minek lehetünk hálásak.
„Hálásak lehetünk például a meleg vízért, ami a csapból folyik. Hálásak lehetünk az ételért, de még hálásabbak lehetünk a szeretteinkért, a családunkért, az ismerőseinkért. Nem az a legfontosabb, hogy egyetlen porcica se legyen a lakásban karácsony idején, mert mi van akkor, ha egy dísszel kevesebb kerül a fára? Ne várjuk el, hogy szenteste hipp-hopp magától megjöjjön az ünnep hangulata, ha előtte nem öltöztetjük díszbe a szívünket, s nem készülünk rá. Egy esküvőre vagy randevúra is felvesszük a szép ruhánkat, átszellemülünk, magunkra és a partnerünkre fókuszálunk. Ugyanígy öltöztessük ünneplőbe a lelkünket Jézus születése, az Istennel való találkozásunk alkalmából is!”