A forradalom- és szabadságharc idején Újpest még mondhatni kisgyerekkorát élte, hiszen 1840-ben vált önálló községgé, ekkor még Új-Megyer néven (egy évvel később hivatkoztak először Újpestként a településre). Azonban már az első évtizedben ugrásszerűen nőni kezdett az itt lakók száma, 1848-ban a községgé válás előtti lélekszám hatszorosa, 638 fő élt hivatalosan a községben. A népességgyarapodást segítette Pest közelsége és az, hogy a földbirtokos Károlyi István gróf azoknak a zsidóknak is megengedte a letelepedést, akiket Pesten nem láttak szívesen.
Az 1848 márciusában kitört forradalom, majd a belőle kisarjadó szabadságharc nem sok változást hozott az ifjú, 12 katasztrális holdon elterülő község életében. Újpest jogi helyzete ugyanaz maradt, a helyi lakosok továbbra is a Károlyi grófok bérlői voltak, sőt, 1849-ben és 1850-ben még mindig az uradalom képviselője elnökölt a közgyűléseken. Az évtized végére fejeződött be a község státuszának megszilárdulása és a település arculatának kialakulása, létrejött az az új, vezető, iparos réteg, amely ezután évtizedekig irányította Újpest életét.
Görgey Artúr huszárkapitáőny. (fotó: Wikimedia commons)
Ugró Gyula, az első újpesti polgármester 1932-ben írt városmonográfiája szerint ugyanakkor „a szabadság szelleme a szorgalmas munkás fiatal község lakosságát is tettre szólította”. Szeptember 21-én Ács Károly szolgabíró hivatalosan elrendelte, hogy tíz fiatal újpesti lakos, név szerint Ehrenwald Salamon, Lőwy Emánuel, Babits Imre, Wolfner Lajos, Lőwy Adolf, Mohos Antal, Frommer János, Vogl János, Szádeczki János és Ehrenwald Simon három nappal később sorozáson jelenjen meg az elöljáróság színe előtt. A tíz rekrutált ifjú mellett öt önkéntes is jelentkezett a haza védelmére, név szerint Mayer Mihály kőműves legény, Turitsek Ferenc asztalos legény, Plau János kéményseprő legény, Czitir János bádogos legény és Snitzki János kocsis legény.
Az önkéntesek egyike sem tudott magyarul, hárman németül és szlovákul, míg ketten csak németül beszéltek, Ugró szerint azonban „a szabadság tüze lángot vetett a szívükbe, s mennek, ha kell, életet is áldozni a magyar szabadságért”. A tizenöt fiatalemberből − egy korabeli feljegyzés bizonysága szerint − legalább öten ténylegesen elindultak a harcba, őket a község ruházattal is ellátta, családjukat pedig távollétükben az elöljárók védelmükbe vették.
Az újpesti lakosok az anyagi segítség elől sem zárkóztak el, a nemzeti kormány által kivetett járulékon felül sokan erejükhöz mérten, akár csak apró adományokkal is segítették a szabadságért küzdő honvédeket. Egy 1849-es feljegyzés szerint az újpestiek összesen öt inget, öt nadrágot, 125 forintot és 32 pengőt adományoztak a magyar katonaság számára. A helyiek a fegyvereiket is beszolgáltatták, szám szerint hét puskát, öt pisztolyt és három kardot.
Komolyabb harci események nem zajlottak Újpest környékén, a legizgalmasabb történésnek az számít, amikor 1849. január 4-én éjjel Újpesten keresztül vonult Görgey Artúr honvéd tábornok Pestről Vác felé, majd két nappal később itt üldözte egy osztrák század a Görgey csapata után igyekvő Szöl Vitályos tiroli szabadcsapatbeli őrnagyot, későbbi vértanút és segédtisztjét, Pohl Ede főhadnagyot. Másnap, január 7-én az osztrák Wrbna hadtest és Liechtenstein különítmény haladt át Újpesten Görgey nyomában.
Áprilisban, a győztes isaszegi csatát követően Aulich Lajos és Kmety György tábornokok és Gáspár András vezérőrnagy hadtestei ütöttek tábort Újpest akkor még parlagon álló területén. Sajnos nem csak a magyar honvédek, az ellenség is több ízben átvonult a községen. Egy császári királyi rendelet szerint júniusban Újpestnek kötelessége volt két darab marhát és száz mázsa szénát kiszolgáltatni az orosz hadseregnek; a muszkák emellett bort, ludakat, és rozst zsákmányoltak, egy újpesti lakosnak, bizonyos Rákos Istvánnak pedig még a házát is felgyújtották − idézi a korabeli forrásokat Ugró.
A szabadságharc idején kisebb csatározások is folyhattak Újpesten és környékén, erre utal egy 1888-ban keletkezett képviselő-testületi előterjesztés, mely azt javasolja, a vasút és a nagy posta között keletkezett új utcát, az említett csatározásoknak az emlékére, nevezzék el Szabadság utcának. Az Ugró által idézett forrás szerint a képviselő-testület pozitív választ adott, az újpesti Szabadság utcának még sincs nyoma a korabeli térképeken.
Rudolf Dániel