Zene, testmozgás, stressz levezetés és közösségi élmény egyben, egy csipetnyi keleti kultúrával fűszerezve. A taiko, vagyis a japándob különleges zenei műfaja Magyarországon is egyre népszerűbb, a „mozgalom” zászlóshajójának számító Taiko Hungary Japándob Egyesület pedig Újpesten, a régi szövőgyár épületében talált otthonra. A tagok számos alkalommal és eseményen − például immár több éve az Újpesti Félmaratonon − kápráztatják el tudásukkal a közönséget.
A taiko (a szó jelentése „henger”, de köznapi értelemben „dobot” is jelent) műfajában az ősi hagyomány és a modernség talál egymásra − avat be Dorkó Éva, az egyesület alelnöke és egyik oktatója. A régi Japánban a taiko-dobolás egyfajta vallási zene volt, ünnepélyeken, szentélyekben használták ezeket a különleges, nagyméretű dobokat, a modern taikót viszont az 1950-es években hozta létre Ogucsi Daihacsi dzsessz-dobos, aki ötvözte a hagyományos szertartás-zenék és a kortárs dzsessz alapritmikáit.
A taiko talán legfontosabb jellemzője, hogy csoportos műfaj, a zenészek együtt mozogva, közösen hoznak létre egy produkciót, összegyűlnek, és valódi örömzenélésben vesznek részt. Nem véletlen, hogy ma már több mint 5000 taiko együttes működik világszerte, köztük olyan profi csapatok, mint a hazánkban is többször megfordult, hihetetlenül látványos produkciókat színpadra állító Yamato.
Németországból érkezett Magyarországra a különleges japán trend
A Taiko Hungary Japándob Egyesület ötlete a korábbi elnök, Stark Erzsébet fejéből pattant ki, akit épp egy Yamato koncertnek köszönhetően találkozott a műfajjal. Mivel akkor még Magyarországon senki sem foglalkozott taiko-oktatással, Németországba (ahol korábban sok évig élt) járt ki tanulni, majd úgy döntött, ő maga fogja hazaimportálni ezt a szórakoztató, zenés „aerobik órát”. Nyitott egy saját dobtermet, dobokat vásárolt és érdeklődőket toborzott, akiknek elkezdte oktatni a Németországban tanult darabokat. Ugyan korábban már létezett egy Kiyo-Kito Taiko nevű japándob-együttes hazánkban, a Taiko Hungary lett az első olyan formáció, mely nem csak zenei produkcióként, de oktatási stúdióként is működik, ahol bárki érdeklődő elmerülhet a japándobolás rejtelmeiben.
A 2012-ben alapított egyesület 10 emberrel indult útjára, ma pedig már több mint 50 tagot számlál; emellett sokan vannak, akik nem egyesületi tagok, csak eljárnak egy-egy órára, amikor kedvük van mozogni egy kicsit − magyarázza a civilben kémikus-tanárként dolgozó Dorkó Éva, aki 11 évvel ezelőtt, szintén egy Yamato koncert hatására döntött úgy, kipróbálja a japándobolást. „Eljöttem az egyesületbe, megnéztem az első dobórát, beleszerettem és itt maradtam.”
Kezdetben Soroksáron, a közvágóhídon működött a dobterem, idővel azonban átköltöztek Újpestre, a Berni utcai egykori gyapjúszövőgyár területére. „Ez egy nagyon hangos műfaj, értelemszerűen nem lehet panelházak aljában dobtermet nyitni, szükség van egy nagy, üres térre.” Mivel az alapító, Stark Erzsébet Újpesten él, adta magát a IV. kerület ötlete, a néhány évvel ezelőtt még jóval elhagyatottabb, „szellemjárta” szövőgyári telep pedig ideális helyszínnek bizonyult. „Régen még egyedül voltunk itt” − meséli Dorkó Éva − „ma már kulturális rendezvénytér működik alattunk, mellettünk pedig küzdősport edzések folynak.”
„Az öröm vonzza ide az embereket”
Heti 5 dobórát tartanak, az egészen kezdőtől a haladóig több különböző szinten, tehát bárki megtalálhatja a neki megfelelőt, legyen szó lelkes újoncról vagy rutinos taiko-dobosról. A szerda esti foglalkozáson résztvevők egyénenként más-más választ adnak a kérdésemre, mi motiválta őket, hogy belevágjanak ebbe a különleges zene-aerobikba. Van, akit a japán kultúra szeretete csalt ide, mások a közösségi élményt, a kiváló testmozgás-lehetőséget, vagy éppen a lelki öntisztítást említik, mint indokot.
Dorkó Éva szerint hihetetlen pozitív, felszabadító hatása van a japándobolásnak. „Leginkább az öröm vonzza ide az embereket. Maga a mozgás is rengeteg endorfint szabadit fel, plusz a közösség, az, hogy együtt nevetünk, hihetetlenül feldobja az ember hangulatát.” Nagyon erős csapatépítő jellege van az edzéseknek, hiszen folyamatosan figyelni kell a másikra, alkalmazkodni a társak mozdulataihoz, tempójához, a koreográfiához, csak így lesz szép a látvány.
fotó: Várai Mihály
De akár egyfajta terápiaként is tekinthetünk a japándobolásra: „Amikor valamiféle hiány vagy nehézség támad az ember életében, akkor a taiko egy időre kilépteti a valóságból. Miközben dobolsz, nem tudsz másra gondolni, különben elrontod ritmust. Nagyon jól kiüríti az elmét, az alatt a másfél-két óra alatt, amit együtt töltünk, teljesen eltűnik a külvilág, nem tudunk a hiánnyal, a problémával foglalkozni.” A hiány elmúltával egyesek elhagyják az egyesületet, mivel betöltötte a célját a dobolás, mások viszont itt ragadnak és tovább fejlesztik magukat, akár profi szintre.
„A futók gyakran megköszönik a lelkesítést”
A Taiko Hungary dobosait rendszeresen hívják fellépni, zenéltek már az Omegával és Molnár Ferenc Caramellel, és a 2021-es tokiói olimpiára kvalifikált magyar sportolók eskütételi ceremóniáján is közreműködtek. „Rengeteg különböző helyre hívnak minket, egy-egy fellépés nagyon más kihívásokat és körülményeket jelenthet. Játszottunk már a Pa-Dö-Dő előtt falunapon, de rendszeresen járunk a Magyarországon jelen lévő japán cégek, gyárak csapatépítőire és családi napjaira is” − mondja az alelnök, majd nevetve hozzáteszi: „Bár nem tudom, mennyire akarnak a japánok taiko-dobot hallani magyaroktól…”
A régi kerületi hagyománynak számító, minden évben Káposztásmegyeren megrendezett Újpesti Félmaraton és Futó- és Kerékpáros Fesztivál rajtmezőnye mellől sem hiányozhatnak a Taiko Hungary dobosai. Mint Dorkó Éva mondja, a futók gyakran megköszönik nekik a lelkesítést: „Nagyon sokat lendít a futók teljesítményén a dobolás, feltölti őket energiával, ad egy plusz löketet számukra. Ezért doboltak régen a csaták előtt is.” Az egyesület korábban az újpesti Ifjúsági Házban is rendezett másfélórás nagykoncertet, ezeknek egyébként korábban hagyománya volt, amely 2019-ben a Covid-világjárvány miatt szakadt félbe.
A jelenlegi cél újraindítani az éves nagykoncertek hagyományát, ahol a dobosok számot adhatnak tudásukról a családjuk, barátaik, ismerőseik és természetesen a nagyközönség előtt. Emellett szeretnének minél több külföldi vendégtanárt meghívni, akik másfajta ritmusvilágokat hoznak el és így színesítik a palettát. A „taiko élmény” egyébként „ragadós”, az újpesti dobstúdió mellett a Taiko Hungary-nek már Szegeden is van önálló tagozata, a XI. kerületben, Székesfehérváron és Szombathelyen pedig létrejöttek önálló egyesületek, oktatóstúdiók.
Rudolf Dániel