Lőrincz Róbert könyvtáros, helytörténész húsz éve kutatja töretlen buzgalommal Újpest város és az újpesti sport történetét, nevéhez számos könyv és több száz publikáció kötődik. Több évtizedes munkásságát augusztusban az Újpesti Városnapok alkalmával az önkormányzat Újpestért Díjjal ismerte el. A kitüntetés apropóján beszélgettünk az önmagát újpesti, káposztásmegyeri és dunakeszi lokálpatriótaként jellemző helytörténeti kutatóval.
– Úgy tudom, nem tősgyökeres újpesti, de évtizedek óta városunkban él. Hogyan került Újpestre és mi az, ami Újpestben megfogta?
– Cegléden születtem 1971-ben, pedagógus családban. Szüleim és nagyszüleim tanárként dolgoztak, de bekeretezve őrizzük egyik ükapámnak a pécsi püspöki tanítóképzőben 1838-ban szerzett oklevelét is. Kisgyerekként Abonyban, majd Szentendrén éltem, általános iskolás koromban költöztünk az újpesti Sporttelep utcába. A szomszédos Mód Aladár (ma Angol Nyelvet Emelt Szinten Oktató) Általános Iskola elvégzése után a Könyves Kálmán Gimnázium következett, majd térképésztechnikusi végzettséget szereztem. Házasságkötésem után a szülői ház közelében fekvő Káposztásmegyerre költöztünk a feleségemmel, ahol – a fiaink „kirepülése” óta immár ketten – közel harminc éve élünk. Az Újpesthez való ragaszkodásom nem köthető egy-egy dologhoz. Ez egy lelki síkon mozgó életérzés, amit nemcsak a fiaimnak, hanem – bízom benne, hogy publikációim révén – talán másoknak is sikerült átadni.
– Újpest mellett Dunakeszihez is sok szállal kötődik, elég annyit említeni, hogy Ön a dunakeszi Kölcsey Ferenc Városi Könyvtár igazgatója.
– Többéves térképészi munka után elvégeztem az ELTE informatikus-könyvtáros szakát, és a lakóhelyemtől néhány kilométerre található dunakeszi Kölcsey Ferenc Városi Könyvtárban helyezkedtem el. Néhány év múlva az intézmény igazgatóhelyettese, 2015-ben pedig igazgatója lettem. A vezetői feladataim mellett számos dunakeszi irodalmi rendezvény, művészeti kiállítás szervezője, moderátora lehetek. Még 2008-ban indítottuk el egyik kollégámmal a mára már országos elismertségűvé vált Dunakeszi Helytörténeti Szemle című folyóiratot, amelynek azóta is felelős szerkesztője és kiadója vagyok. Megtiszteltetés, hogy a Dunakeszin végzett tevékenységeimért 2022-ben a város Közművelődési Díját is átvehettem.
– Mi inspirálta, hogy Újpest helytörténetével foglalkozzon?
– Mint ifjú szurkoló, már középiskolás koromtól kutattam az újpesti sport múltját, és ez a kutatómunka lassan kiterjedt a település történetére is. 2004-ben – pontosan húsz évvel ezelőtt – szomszédom, dr. Sallai János, az Újpesti Helytörténeti Alapítvány akkori elnökének invitálására bekapcsolódtam az alapítvány munkájába. Ekkor ismerhettem meg azt, a város múltjának kutatása iránt már régóta elkötelezett, nagyjából tízfős közösséget, amelynek tagjaitól sokat tanultam, és akiknek rengeteget köszönhetek.
– Gondolom, ettől kezdve nem volt megállás…
– Bekerültem az Újpesti Helytörténeti Értesítő szerkesztőbizottságába is, amely folyóiratban eddig majd ötven írásom jelent meg, legtöbbször sport és művészettörténeti témakörökben. Emellett közel száz cikket és tanulmányt publikáltam különböző könyvekben és periodikákban. 2022-től szerkesztőbizottsági tagja lettem a Honismereti Szövetség lapjának, a Honismeretnek is.
Tagja vagyok az Újpesti Városvédő Egyesületnek és az Újpesti Közművelődési Körnek, továbbá közel tíz éve nyújtok segítséget a Újpesti Torna Egyletnek a klubhoz érkező sporttörténeti kérdések megválaszolásában. Utóbbi három egyesület emléktábla-avatóin, rendezvényein több beszédet és prezentációt tartottam, emellett számos budapesti helytörténeti rendezvényen is volt újpesti témájú előadásom.
– Mindemellett több könyve, kiadványa is megjelent Újpesttel kapcsolatban, mit érdemes tudni ezekről?
– A 2007-ben szerkesztett Újpest Digitális Archívuma című DVD elektronikus formában tartalmaz rengeteg várostörténeti dokumentumot. 2010-ben állítottam össze a Megyeri temető neves halottai című térképes kiadványt, 2011-ben pedig megjelent a település fejlődését korabeli térképeken bemutató Újpest a térképek tükrében című könyvem. Az újpesti futballmúlttal kapcsolatos a Laszip Gábor barátommal írt A legendás Fogl-gát kötet, majd 2014-ben az újpesti helytörténet kutatás azóta már elhunyt „doyenjével”, Kadlecovits Gézával jelentettünk meg egy egyháztörténeti könyvet A szaléziak nyomában Újpesten címmel.
– Munkásságát, életművét korábban Arany Horgony-díjjal, most pedig Újpestért Díjjal ismerték el. Hogyan reagált a kitüntetés hírére?
– Természetesen nagy öröm volt számomra, és a családom számára is. Mindkét kitüntetés megtisztelő elismerése annak a két évtizedes munkának, amit a Helytörténeti Alapítvány és a Helytörténeti Értesítő munkatársaival együtt, az ő támogatásukkal végeztem Újpest múltjának kutatásában és annak megismertetésében.
Rudolf Dániel