Zsinórban másodszorra hódította el a női vízilabda BENU Magyar Kupa trófeáját az UVSE-Helia D csapata, akik a december 7-én rendezett döntőben végig magabiztosan vezettek a városi rivális FTC-Telekom ellen. Az újpesti lányok csapatkapitányával, Faragó Kamilla csapatkapitánnyal és Baksa Vanda rosszkéz szélsővel beszélgettünk a döntőről.
Az UVSE sorozatban harmadszor találkozott a zöld-fehérekkel a Magyar Kupa döntőjében, az immár (nem csak a futballban) klasszikus Újpest-Ferencváros párharcból pedig ismét a mi lányaink kerültek ki győztesen. Ugyan a mérkőzés kezdetén az FTC kezdett jobban, a lilák hamar átvették az irányítást és a továbbiakban nem is engedték ki a kezük közül. A találkozó vége felé az ellenfél 10-6-ról szépített, az újpestiek azonban nem hagyták magukat és végül 11-9-re diadalmaskodtak. Bravúros játékkal címvédőként ünnepelhettek a lányok.
„Rendkívül kevés időnk, mindössze egy napunk volt felkészülni a döntőre, mivel az előző nap még a Dunaújváros ellen játszottunk elődöntőt.” − árulta el Faragó Kamilla csapatkapitány, aki a döntő találatot szerezte a mérkőzés hajrájában. „A Dunaújváros elleni [11-10-re megnyert] meccs iszonyú kemény volt, nagyon sokat kivett belőlünk, ehhez képest a döntőben mindenki a legjobb formáját hozta. Már a döntő délelőttjén, amikor videóztunk, azt éreztem, hogy mindenki játszani akar, menjük, csináljuk és szerencsére ezt a hozzáállást vittük magunkkal a vízbe is.”
„Az utóbbi pár hétben Marci [Benczur Márton vezetőedző] nagyon sokat mondta, az a legfontosabb, hogy jól érezzük magunkat és ne görcsöljünk rá erre a történetre.” − meséli Baksa Vanda, aki két gólt is szerzett a mérkőzésen. Az UVSE és az FTC legutóbbi, novemberi (magyar bajnoki) találkozóján a rivális csapat győzött, amit persze meg kellett torolni, ez is adott egy plusz motivációt a lányoknak. „Fontos volt, hogy ne az járjon a fejünkben, mennyivel kaptunk ki legutóbb, vagy, hogy most se fogunk nyerni, hanem próbáljunk teljesen pozitívan gondolkodni. Szerintem nagyon sokat segített, hogy fejben eldöntöttük, mi nyerni jöttünk, más eredményre nem is gondoltunk.”
Faragó is osztja csapattársa véleményét. „Az elején az FTC vezetett ugyan egy góllal, de sohasem éreztem a meccs alatt, hogy kapaszkodunk az eredmény után. Semmi nem érdekelt minket, mi nyerni akartunk és így is lett.” Csapatkapitányként különösen büszke a társaira: „Mindenki a maximumot hozta, teljesítette, amit kellett és iszonyúan élveztük a játékot.”
„A csapat és a mérkőzés is 10/10 volt.” − értékel Baksa. „Mindenkin azt láttam, hogy az első perctől kezdve iszonyúan élvezi a meccset, benne van a flow-ban, senkit sem érdekelt, hogy mi kaptuk az első gólt, mentünk, csináltuk, üvöltöttünk. Magabiztosak voltunk hátul, elöl pedig jöttek sorban a gólok. Fontos volt, hogy okosan játszottunk, nem borultunk el, tudtuk, mi a taktika, mentünk lépésről lépésre és ez a végén kifizetődött.”
A kulcs természetesen a csapatjáték: „Azt látta mindenki, hogy tényleg együtt vagyunk a vízben, egy csapatként, folyamatosan próbáltunk segíteni a másiknak.” „A korábbi hullámvölgyek után végre összeállt a csapat, meg tudtuk mutatni, mire vagyunk együtt képesek” − bólint egyetértően Faragó. „Az elmúlt félévben rendkívül keményen dolgoztunk, aminek végül megvolt az eredménye.”
Nem sokkal a döntő előtt született a döntés, hogy a lilák hálóját nem a rutinos Magyari Alda, hanem fiatalabb társa, Golopecza Szonja fogja védeni. A 19 éves kapusnak végül fontos része volt a győzelemben, remekül elkapta a ritmust és mindvégig kiválóan állta az ellenfél támadásait. „Fogalmazhatunk úgy, hogy bedobtuk Szonját a mélyvízbe, de nagyon ügyesen megoldotta a feladatot, a lehető legjobb teljesítményt hozta. Különösen büszkék vagyunk rá, hogy mennyire könnyen tudta fiatal kora ellenére fejben kezelni ezt az egészet.” − mondja Baksa.
Az elkövetkező időszak mozgalmasnak ígérkezik, hiszen az UVSE kilenc játékosa is bekerült a válogatott bő keretébe. Később derül ki, végül kik utazhatnak majd a nemzeti csapattal Romániába a Világkupa selejtezőire, ahol Franciaország és Spanyolország ellen szállnak majd medencébe a magyar lányok. Faragó idén nyáron már az olimpián is képviselhette Magyarországot, míg Baksát többször beválogatták már a bő keretbe, de világversenyekre még nem sikerült kijutnia. „Már a bő keret nagy megtiszteltetés, de a cél természetesen az, hogy egy világversenyen is tudjak bizonyítani. Ehhez minden nap meg kell mutatnom klubszínekben, hogy mit tudok, ahogyan persze a többieknek is.”
A Világkupa mérkőzések január 21-én érnek véget, négy nappal később pedig a lilák már a Bajnokok Ligájában szállnak szembe az olasz Cataniával. „Csupán néhány napunk lesz felkészülni a meccsre. Nyilván ez még nagyon messze van, de ott is a legjobb formánkat lesz hozni. Minimum három góllal nyernünk kéne, hogy jobb esélyeink legyenek a továbbjutáshoz.” − magyarázza Faragó.
A játékosok többségének mindemellett még a főiskolai, egyetemi vizsgaidőszakkal is meg kell birkózniuk, de karácsonykor azért adódik egy kis idő a pihenésre. „Ahogy minden évben, idén is hazamegyek a családomhoz Kecskemétre december 25-26-án.” − árulja el a csapatkapitány. Baksa ünnepi programja is hasonló, csupán a távolság kisebb, hiszen az ő családja a XVIII. kerületben lakik. „Nagyon szeretem a karácsonyt, mert ilyenkor az egész család együtt tud lenni, ami az év más részeiben nem mindig sikerül. Nekem is sok dolgom van, nem tudnak hozzám feltétlenül alkalmazkodni. Ilyenkor viszont tényleg szabadidő van, sokat tudunk együtt sütni, társasjátékozni, vagy filmet nézni, úgyhogy már nagyon várom.”
RD