Az olimpiai- és világbajnok Márton ikrek, Viviana és Luana különleges délutánt szereztek az UTE műugró szakosztályának: a Duna Aréna edzésén lelkesedéssel, közvetlenséggel és rengeteg hasznos útravalóval érkeztek a fiatal újpesti sportolókhoz. A testvérek nemcsak a sport iránti szenvedélyükről beszéltek, hanem bepillantást engedtek felkészülésük mindennapjaiba, és őszintén meséltek küzdelmeikről, céljaikról is.
„Nagyon remélem, hogy a mi kis csapatunknak is lökést ad majd a látogatásuk” – mondta az esemény előtt Bernáth Bernadett, az UTE műugró szakosztályának vezetője, aki tanítványaival együtt izgatottan várta a két bajnokot. A gyerekek azonnal a lányok különleges, verseny előtti szokásaira voltak kíváncsiak.
Viviana készségesen be is avatta őket:
„Vannak apró rituáléink verseny előtt, amiket Luana és én is mindig betartunk. Sokszor öltözünk egyformán, ugyanúgy tesszük le a papucsainkat, és van egy saját pacsink is. A meccsek előtt még a fülünket is jegeltetjük babonából. Ezek segítenek megtalálni a fókuszt. Fontos, hogy semmi másra ne figyeljünk, csak az előttünk álló feladatra, ezért minden nap meditálunk 10–15 percet.”
A helyes légzésre is felhívta a figyelmet, majd hozzátette:
„Élvezni kell az utat, amit a sportban bejárunk, de profi karriert csak úgy lehet építeni, ha mindent alárendelünk neki. A legfontosabb, hogy higgyünk magunkban: ha mindent beleadunk, jönni fognak az eredmények.”
Édesapjuk, Márton Zsolt, akitől szintén bőven hallhattak hasznos tapasztalatokat a gyerekek, csak megerősítette ezt:
„Mindkét lányom rendkívül fegyelmezett. A felkészülésük része a tudatos táplálkozás, a speciális edzés és a mentális tréning.”
A gyerekek arra is kíváncsiak voltak, mi történik, ha egy nap semmi sem sikerül.
„Nincs gond azzal, ha néha veszítünk. Az a lényeg, hogy ne ragadjunk bele a rossz érzésekbe. Új lendület kell, és a következő célra kell koncentrálni” – mondta Viviana, majd arról is beszélt, hogy még náluk is előfordulnak zavaró tényezők:
„Engem nem zavar a közönség, de Luana egyszer teljesen kizökkent, amikor meghallotta anyukánk biztatását. Persze aztán gyorsan összeszedte magát.”
Magasra jutottak – messzire néznek
A beszélgetés végén a gyerekek azt is megtudhatták, hogyan látják magukat tíz év múlva a bajnok ikrek.
„Nagyon szeretnék gyerekek mellett mentáltrénerként dolgozni, és biztosan nem mondanék nemet, ha az olimpiai bizottságba hívnának” – mondta Viviana.
„Én pedig erőnléti edzőként képzelem el magam” – tette hozzá Luana, a kétszeres világbajnok.
A lányok, szemükben valódi lelkesedéssel jöttek a találkozóra, büszkén vállalták újpesti kötődésüket, és külön megemlítették, milyen sokat jelent számukra, hogy a lila-fehér család apróságainak adhatták át tapasztalataikat.
A gyerekekkel készített fotók után a csapat megmászta a komplexum legmagasabb ugrótornyát is. A torony szélén állva is egyértelmű volt, a Márton ikrek bátorsága a tatamiról lelépve sem fogy el, és ezen a délutánon most azoknak adhatták tovább, akik talán egyszer majd az ő nyomukba lépnek.
GZs