Nyugger vagyok, mondja a 65 éves Szűts Pisti, de senki sem hisz neki. Tavasszal köszönt el az Újpesti Kulturális Központtól. Azóta összerakott a makói táncosoknak egy József Attila-darabot, Koltay Gáborral egy színpadi játékot, decemberben 16 fellépése volt a Kormoránnal, amely jövőre lesz 50 éves, és a születésnapot egy monumentális koncerttel tervezi megünnepelni. Ja, és zenés művet ír Széchenyi Istvánról. Hát így pihen Újpest nyugdíjas díszpolgára.
Mindenkit átvert. Eljátszotta, hogy nyugdíjba megy. A barátai még a legnépszerűbb dalait is eljátszották vele/neki azon a májusi délutánon, amikor a 65. születésnapján köszöntötték az Ifjúsági Ház zsúfolt színháztermében. Az átverések és az akkordok nagymesterét (mások a harmóniák császárának és az alázat mesterének is hívják), nem mellesleg Újpest díszpolgárát akkor, ott Kerekes György, a ház egykori vezetője köszöntötte, aztán pedig sorra hívta fel a színpadra a pálya- és zenésztársakat, barátokat, hogy az ünnepeltről és az ünnepelttel beszélgessenek, ha meg már ott vannak, hát, zenéljenek is egyet. Vele volt a színpadon mások mellett Sárközi Anita énekesnő, Janicsák István a Z’Zi Laborból, Koltay Gergely a Kormorán együttesből, Fábián Éva, a Neoton énekese, az Újpesten is gyakran fellépő színésznő, Papadimitriu Athina, valamint a kolléga, Pacziga Linda, aki a stafétabotot vette át a házban az ünnepelttől. Aztán a Gáspár Álmossal kiegészített, Vadkerti Imre, Zsapka Attila, Sipos Dávid és Szűts István alkotta Akusztik Quartett az egészet még egy koncerttel is megfejelte. Mindőjüket hosszú, sokszor több évtizedes, a szakmainál jóval erősebb szál, a barátság fűzi Szűts Pistihez. Egyikük sem hívta soha Istvánnak. Csak így, Pisti. Mind azt mondják, nem igen hallották őt veszekedni. Meg, hogy egy nagyon nagyvonalú, nagylelkű ember, aki szereti, amit csinál, és szereti azokat, akikkel együtt dolgozik. Mondjuk, ez igaz. Sokszor láthattuk őt munka közben, dolgozhattunk is vele az újpesti rendezvényeken, de mindig ugyanaz a csöndes, szerény, nyugodt és megnyugtató mosoly volt az arcán. És valahogy mindenki biztonságban érezte magát mellette.
Széchenyi nyomában
A hatvanötödiken azt mondta, ez pont olyan nap, mint a többi, és rögtön a következő fellépéséről beszélt. Meg arról, hogy most talán lesz idő befejezni azt a sok-sok mindent, amibe belekezdett, és nekilátni azoknak a munkáknak, amelyek a fejében már ott szólnak. Újpest immáron nyugdíjas díszpolgára pedig azóta meg sem áll. A naptára tele, időpontot nehéz foglalni hozzá. Decemberben 16 fellépése volt a Kormoránnal, határon belül és határon túl. Tárt karokkal és őszinte szeretettel fogadják őket mindenhol, Felvidéken, Vajdaságban és Székelyföldön is. A karácsonyi koncerteket mindig a Himnusszal fejezik be. Ha meg épp itthon van, Újpesten, zenét ír. Már látható az Azok a boldog szép napok című, 1956-ról szóló zenés darab a Békéscsabai Jókai Színházban, amelyet a régi jóbaráttal, Koltay Gáborral közösen jegyez, és a közönség nagyon szereti.
Aztán írt a makói táncosoknak is egy darabot József Attiláról, ami a műfajok sokszínűsége miatt majdnem kifogott rajta, de megoldotta. Ezt is. Most azért kemény fába vágta a fejszéjét: felkérést kapott Széchenyi Krisztiántól, „a legnagyobb magyar” leszármazottjától egy zenés mű megírására, amelynek középpontjában a Lánchíd megépítése áll majd, de átfogja Széchenyi István életét is. Ha minden jól megy, a tánccal, lovakkal színesített darabot 2026 nyarán mutatják majd be. Fejben így most épp Széchenyi István világát éli. Meg a Kormoránét. Merthogy az együttes 2026-ban 50 éves lesz, és ezt egy monumentális koncerttel tervezik ősszel megünnepelni. Közben pedig még mindig ott ül szinte minden újpesti kulturális rendezvényen a szintetizátor mögött. Csöndben, szerényen. A hangját leginkább akkor hallani, ha énekel. De ha énekel, vagy „csak” a hangszeren játszik, az jó.
CSG