A Magyar Kultúra Lovagja címet vehette át Kis István, a Bem Néptáncegyüttes művészeti vezetője és tanára a magyar kultúra napja alkalmából. A rangos elismerést a néptánckultúra ápolásáért, az értékteremtő, hagyományőrző munkásságáért ítélték oda neki. És ha van a XXI. században lovagi cím, amely jó helyre került, ez az.
Feleségével, Kis-Demeter Erikával a tavaly félszázados születésnapját ünneplő Bem Táncegyüttes szakmai és közösségi életének meghatározó alakjai. De ez így egy nagyon száraz mondat. Aki valaha is látta őt táncolni, vagy csak tanítani a táncot, tudja, miért. Emberi ésszel nehéz felfogni, honnan az erő, az energia, amely Kis Istvánból árad, és amely mindenkire átsugárzik, aki csak a közelében van. Olyan szenvedéllyel, szeretettel és mindenre fittyet hányó, kőkemény eltökéltséggel csinálja, amit csinál, hogy nem lehet nem szeretni, amit csinál. Pedig nem akármit csinál. Csinálnak. Feleségével, Erikával azokat a puritán és tiszta értékeket őrzik, ápolgatják, nevelgetik, és adják tovább, amelyeknek ma fájdalmasan híján vagyunk, és amelyek nagyon kellenének ebbe a kusza, biztos kapaszkodók nélküli, talmi dolgokkal teli világban. A táncban és táncon túl is. Tudják, hogy nehéz, de talán éppen ezért csinálják. Hihetnénk, hogy szélmalomharc, de nem az. Az övék biztosan nem.
Az Erdélyből való táncos házaspár a kétezres évek elején vette át az együttes irányítását, az azóta eltelt esztendők krónikája pedig igencsak színes. Felléptek többek között az István, a király című rockoperában Novák Péter rendezésében, valamint Vidnyánszky Attila felkérésére a Nemzeti Színházban, például a Csíksomlyói passió előadásában. Gyakran hívják őket vendégszereplésekre belföldön és külföldön egyaránt. És szerencsére nagyon sokat láthatjuk őket itt, Újpesten is. Szerencsésnek mondják magukat. Már az első időszakban sokan segítették őket, így hamar munkalehetőségekhez jutottak. Friss házasként elvégezték a Táncművészeti Főiskolát, majd 2005-ben jelentkeztek a Bem Néptáncegyüttes pályázatára. Hivatásos táncosként eleinte kihívásként élték meg az amatőrökkel való közös munkát. Lehet, az is volt. Ám azóta három generáció nőtt fel a kezük alatt, és közülük sokan a tánc világában is maradtak. Ebben pedig jócskán benne van a kezük. Illetve a lábuk. A tánc, az összetartó közösség nagyon sok fiatal életére volt meghatározó hatással, sőt, az együttesben az évek során számos párkapcsolat is született.
De a fiatalok megtartása nem egyszerű. Nagyon sok a külvilágból érkező inger, amely könnyen elcsalogathatja őket erről a közel sem könnyű útról. Mert a tánchoz szívós munka és elkötelezettség kell, és ma már egyik sem igazán vonzó. Mégis mindig akadnak fiatalok, akiket megszólít a néptánc, így az utánpótlás biztosítottnak tekinthető. Talán azért, mert a Bem Táncegyüttes egyfajta második családot képes teremteni mindazok számára, akik a néptáncban szeretnének kiteljesedni, egy olyan közösséget, amely nemcsak megéli a bajtársiasság, a közös munka örömét és a tánc iránti szeretet élményét, de tovább is adja azt.
CSG