Ma már természetesnek vesszük, hogy Újpestről könnyedén eljuthatunk a város bármely pontjára. De vajon hogyan közlekedtek az újpestiek, amikor még nem jártak villamosok, autóbuszok, sőt még lóvasút sem? Mai múltidézőnkben ennek járunk utána.
Újmegyer, a későbbi Újpest község alapításakor hamar felmerült az igény arra, hogy a település lakói rendszeresen eljuthassanak a szomszédos Pest városába hivatalos és magánügyeik intézése okán. Ekkoriban a tehetősebbek magánfogatokon, a kevésbé módosak bérkocsival közlekedtek, ez azonban utóbbiak számára hosszú távon nem jelentett megfizethető megoldást. Pesten ekkor már elérhető volt az omnibusz, amely előre meghatározott útvonalon és menetrend szerint közlekedett, és olcsóbb alternatívát kínált a bérkocsiknál.
Újmegyerre olyan iparosok is költöztek, akik a városi céhekből kiszorulva itt szabadabban folytathatták mesterségüket, termékeik értékesítése azonban továbbra is a pesti piachoz kötötte őket. Mindezek mellett a kedvezőbb lakhatási lehetőségek is egyre többeket vonzottak a településre, így fokozatosan egyre nagyobb igény mutatkozott a Pesttel való rendszeres és megfizethető közlekedési kapcsolatra. Ennek nyomán indultak el a társaskocsi-, vagyis omnibuszjáratok Újpest és Pest között.
„E viszonylatban – tudomásunk szerint – 1839-ben, elsőként a pesti bérkocsis céh szervezett omnibuszjáratot. A céh elsősorban a bérfuvarozás terén váIt ismertté, s csak az 1830-as évektől kezdve vett nagyobb részt a társaskocsi-közlekedés lebonyolításában. Kocsijai Újmegyerről óránként indultak Pestre és vissza a viteldíj 10 krajcárba került” – olvasható az Újpesti Helytörténeti Értesítőben.
Hamarosan a helyi fuvarozók is megjelentek a piacon, 1844-ben Blum Ignác újpesti bérfuvarozó kizárólagos engedélyt kapott a Pest és Újpest között közlekedő omnibuszjáratok üzemeltetésére.
Újabb fontos változást hozott 1846. július 15., amikor átadták Magyarország első vasútvonalát Pest és Vác között. A vasútvonalon Újpest közelében, Palotán (a mai Rákospalota-Újpest állomásnál) is megállóhely létesült, amelyet a helybeliek gyalog vagy omnibuszon is elérhettek.
1848-ban újabb vállalkozók kapcsolódtak be az omnibuszos közlekedésbe. 1853-ra már öt különböző vállalkozó működtetett omnibuszjáratokat Újpesten. A vállalkozók ekkor egymással versengtek, a kocsik nem menetrend szerint, hanem esetlegesen indultak, ezért a forgalom rendszertelenné és kiszámíthatatlanná vált. 1866-ban a meginduló lóvasút fokozatosan kiszorította az omnibuszokat. Újpesten azonban ezzel a közlekedési formával vette kezdetét a közösségi közlekedés. Az omnibuszokról bővebben az Újpesti Helytörténeti Értesítő 2002. évi márciusi számában olvashatnak.
Képek forrása: Fortepan, Újpesti Helytörténeti Értesítő
SZFM