Újpest fejlődésében mindig is fontos szerepet játszott a Duna. Az Újpesti-öböl a XX. század folyamán a település ipari és gazdasági fejlődésének is meghatározó részét képezte. A kikötőben hajók készültek újonnan és születtek újjá, miközben generációk számára biztosított munkát a hajóépítés és a hozzá kapcsolódó iparágak.
„Az újpesti kikötő történetének felidézéséhez egészen a 19. század közepéig kell visszanyúlnunk, hiszen 1853 és 1863 között az akkor még Pesti-szigetnek nevezett, a mai Népsziget melletti Duna-mellékág bejáratát feltöltötték. Az így mesterségesen kialakított vízfelületet ismerjük ma Újpesti-öbölként. Az öblöt eredetileg a hajók jégzajlás elleni védett tárolására alakították ki, így kapta a téli kikötő elnevezést. Hamarosan azonban új funkciókkal is bővült, hiszen megindult a hajóépítés és hajójavítás, sorra nyitottak hajógyárak, köztük a Danubius Hajó- és Gépgyár Rt., amely később Ganz és Társa-Danubius Villamossági-, Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt. néven folytatta tevékenységét” – olvasható az Újpest Média egyik korábbi írásában.
A XX. század második évtizedében a sziget keleti oldalán új hajójavító üzem kezdte meg működését, amely hamarosan az újpesti kikötő meghatározó ipari központjává vált. Az évtizedek során számos történelmi jelentőségű hajó hagyta el az üzemet, emellett önjáró uszályok, toló- és vontatóhajók is készültek itt. A rendszerváltoztatást követően az újpesti hajógyártás fokozatosan megszűnt, az egykori üzem és a kikötőben folyó hajóépítés mára már csak emlék.
Az egykori újpesti hajógyártás egyik legismertebb emléke az 1916-1917 között elkészült Szőke Tisza, amely korának legnagyobb magyar folyami személyszállító gőzhajójaként szelte a Duna hullámait. A hajó története azonban később szomorú fordulatot vett, az egykori büszke gőzösből napjainkra csupán egy roncs maradt fent.
A Szőke Tisza azonban korántsem az egyetlen, hajózástörténeti szempontból jelentős hajó, amely Újpesten készült. Az évtizedek során számos személy-, teher- és vontatóhajó épült itt, amelyek hosszú időn keresztül szolgálták a hazai folyami közlekedést. Közülük több ma is létezik, sőt, akadnak olyanok is, amelyeket a nagyközönség a mai napig használhat.
Ilyen például a Rákóczi rendezvényhajó és a Hunyadi kirándulóhajó. A magyar építésű Rákóczi 1964-ben készült el, eredetileg a Hunyadihoz hasonló, azzal megegyező felépítésű folyami személyhajóként. A 700 személyes hajótípus harmadik és egyben utolsó tagjaként a Hunyadi két évvel később, 1966-ban készült el és évtizedek óta meghatározó része a Duna hajóforgalmának.
Képek forrása: Újpesti Helytörténeti Értesítő, Fortepan, MAHART
SZFM