Egykor Újpesten készült, a Dunán szolgált és a magyar folyami hajózás egyik ikonikus darabjává vált. Mai múltidéző cikkünkben röviden felidézzük a Szőke Tisza II. kalandos történetét.
Az elmúlt heti múltidéző cikkünkben Újpest hajógyártó múltjából idéztünk fel szemelvényeket, a sok pozitív visszajelzésre tekintettel jelen cikkünkben is maradunk a témakörnél, és az egyik legismertebb Újpesten készült hajó történetét idézzük fel röviden. (Múlt heti írásunk erre a linkre kattintva érhető el.)
(A köztudatban Szőke Tiszaként ismert gőzhajó, valójában a Szőke Tisza II. nevet viseli, hiszen korábban létezett egy másik Szőke Tisza nevű hajó is, amelyet 1918-ban gyártottak és a hetvenes évek végén vágtak szét, ezt a nevet viseli tovább Szőke Tisza II.-ként az eredetileg IV. Károlyról elnevezett gőzhajó, jelen múltidéző cikkünkben ennek a hajónak a történetét idézzük fel.)
A Szőke Tisza II. korántsem az egyetlen, hajózástörténeti szempontból jelentős hajó, amely Újpesten készült, de bizonyára az egyik legismertebb, hiszen a legnagyobb magyar folyami személyszállító gőzhajóként tartják számon. Az egykori újpesti hajógyártás egyik legismertebb darabja az 1916-1917 között elkészült folyami gőzös, amely hosszú évtizedeken át szelte a Duna hullámait.
A gőzöst a Ganz és Társa-Danubius Villamossági-, Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt. újpesti üzemében építették folyami lapátkerekes hajóként. Hosszúsága meghaladta a 77 métert, és több mint 15 méter széles volt. Jelentőségét jól szemlélteti, hogy még a későbbi 100 pengős bankjegy hátulján is szerepelt.
Eredetileg a gyártást követően az akkori uralkodóról, IV. Károly királyról lett elnevezve, ezt a nevet ugyanakkor csak két évig viselte, mivel 1919-ben átnevezték, miután az utolsó magyar király előző év novemberében lemondott uralkodói jogairól. A hajó 1919 és 1930 között Sas néven, 1930 és 1950 között Szentimre néven, majd 1950 és 1978 között Felszabadulás néven szelte a hullámokat. Első komolyabb felújítására 1957-1958 között került sor, ezután sétahajóként működött egészen 1976-ig.
A szegedi évek
Az akkor Felszabadulás néven futó gőzhajót 1976-ban kivonták a forgalomból, állóhajóként szolgált előbb Budapesten, majd később Szegeden, ahol étteremként funkcionált. A Szőke Tisza II. nevet, már a Tisza-parti városban kapta.
A Budapestről Szegedre szállított gőzösön az 1980-as évek végétől már nem étterem üzemelt, hanem egy szórakozóhelyet létesítettek rajta. A gőzös állapota az ezredfordulóra jelentősen leromlott, így egy öbölbe szállították át. A hajó története itt szomorú fordulatot vett, ekkor indult el ugyanis az a folyamat, amelynek eredménye, hogy az egykori büszke gőzösből napjainkra csupán egy roncs maradt fent. Ebben az öbölben ugyanis a hajó 2012-ben részben elsüllyedt. A víz azonban nem lepte el teljesen a hajót, így 2013-ban megpróbálták kiszivattyúzni belőle a vizet, ez azonban nem sikerült. Bár számos ötlet merült fel a megmentésére vonatkozóan, végül azonban a hajó elbontásáról született döntés. Ekkor úgy tűnt, hogy a hajótest ócskavasként végzi, a tervezett szétbontási munkálatok azonban végül csak részben valósulhattak meg, mivel a fémfeldolgozó vállalat időközben csődbe ment, így a munkálatok félbeszakadtak.
A vállalkozó addigra a hajó teljes felépítményét elbontotta, illetve felaprította, a hajótörzs azonban továbbra is a vízben maradt. A roncs maradványait csak évekkel később, a rendkívül alacsony vízállásnak köszönhetően, 2019-ben sikerült a felszínre hozni. A hajó újjáépítésére ambiciózus elképzelések születtek, azonban az országos sajtót is bejárta a hír, hogy ez év augusztusában a hajóroncs kiégett, így ezzel feltehetően a nagy múltú, újpesten épített gőzhajó története a végéhez közeledik.
Képek forrása: Fortepan, tarjanikepek.hu, Magyar Bankjegykatalógus, Hajózásért Alapítvány
SZFM