A madárfüttynek olykor ára van!

, , , , , , , ,
  •  
  •  
  •  

Ideiglenesen elkerítették a városvezetők és az állatvédők a Semsey park egy részét, a varjútámadásokat megelőzendő. A madarak ilyenkor a kicsinyeiket védik.

Több bejelentés érkezett június elején a Semsey parkból az Újpesti Állat- és Természetvédelmi Őrszolgálathoz, hogy fiókáikat védelmező varjak emberekre támadnak, megzavarják a parkban pihenőket vagy a kutyasétáltatókat. Mivel a szomszédos Újpalotán már óvodásokra támadt varjú, sérülést okozva a gyerekeknek, ezért Trippon Norbert és Czigler László alpolgármesterek Pataki Gáborral, az állatvédőrség vezetőjével együtt megelőző szándékkal körbekordonozták az érintett területet.

Természetes jelenség

A madarak beköltöznek, sőt beköltöztek városainkba, ami önmagában nem is baj, csak azt nem szabad elfelejteni, hogy a madár is ösztönlény. Különösen, amikor a kicsinyét kell védenie!
Néha fel- felröppen a hír egy-egy „madártámadásról”. Nem árt hát tudni róla.

Ilyenkor, a nyár legelején, mikor a fiókák már kitollasodnak, és tanulnak repülni, a madárszülők védik a még nem igazán repképes fiókákat. Ők nem tudják, hogy ártalmatlan a nagytestű ember, s nem támadni, hanem inkább segíteni akar. A madarak csak annyit látnak, hogy ez a „valami nagy” közeleg a fiókához, így megpróbálják elzavarni a csemete közeléből. Ősi ösztön ez náluk, éppen úgy, mint nálunk, embereknél.

Mint minden évben, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) idén is figyelmeztetett, hogy lakott területen a varjúfélék, különösen a dolmányos varjak április végétől induló, és akár június közepéig tartó fiókareptetésekor számíthatunk madártámadásokra. Arról van szó, hogy a szülők aktívan és agresszívan védelmezik a fészket elhagyó, de még nagyon ügyetlen, sokszor röpképtelen kicsinyeiket.

Sokan befogják

Orbán Zoltán ornitológus szakember hosszú cikkben adott interjút az Indexnek. Ebben elmondta, hogy a fentieken kívül a madártámadásnak az is oka lehet, hogy egyre többen próbálnak varjúfiókákat otthon felnevelni, ám azok idővel elszöknek, viszont megszokják az embert, főleg azt, hogy tőle kapnak élelmet.

A fészkéből kipottyant, vagy csak repülés közben kifáradt, leesett fiókát – ha olyan helyre esik, ahol veszélyben van – tegyük bokros, fás környékre, és nyugodtan hagyjuk magára, szülei gondoskodni fognak a továbbiakról.

És ha támad?

A legfontosabb: nem szabad elfutni! Karunkkal hessegessük, kiabáljunk rá, ha van nálunk szatyor, táska, kalap, esernyő, vagy bármi, akkor azzal is hessegethetünk, miközben lassan hátráljunk. Ilyen „támadás” általában a fészek, vagy a fióka kb. 10 méteres körzetében történhet, ha a madár számára is biztonságos távolságra kerülünk, az már nem fog bennünket tovább „üldözni”.