Újpest egyik védett utcaneve a Munkásotthon utca, amelyet 1955 óta visel a közterület. Vonalvezetése párhuzamosan követi az Árpád utat, s már egy 1864-ben készült telekelosztási helyszínrajzon is jól látható az első szakasza. Első elnevezése Gyár utca volt, majd az idők folyamán a Kolozsvári, Somogyi Béla és Bútorgyár elnevezést is viselte. Mai nevét Újpest egyik ikonikus épületéről kapta, amely 1978. évi lebontásáig az Erzsébet utcai sarokhoz közel, korábbi számozás szerint 41., illetve 55. szám alatt állt.
Létrejötte a településünkön is megerősödő munkásmozgalmi szerveződésnek köszönhető. Rády Sándor vezetésével 1889-ben jött létre az Újpesti Munkásképző Egylet, amely a belügyminiszter által jóváhagyott alapszabályában rögzítette: „Alkalmat szolgáltatni a tagoknak, hogy hasznos és népies, tudományos modorban tartott előadásokhoz, valamint szórakoztató olvasmányokhoz juthassanak, a művelt társaséleti élvezeteket megszerezhessék, és ezek által művelődésüket és szellemi haladásukat előmozdíthassák.” Mindezek érdekében folyóiratok, könyvek beszerzését, kölcsönzését, ismeretterjesztő előadások, felolvasóestek szervezését, amatőr művészeti tevékenységek elősegítését vállalta magára. Rendezvényeiket vendéglőkben, elsősorban a Colosseumban tartották.
1902-ben merült fel saját épület létrehozásának gondolata, megvalósítására Munkásotthon Bizottságot alakítottak. Banki kölcsönt nem kaptak, így különböző műsoros estek, bálok, komplex szórakoztató rendezvények szervezésével kívánták előteremteni a szükséges összeget. Mindez éveket jelentett. 1908-tól kezdve több kereskedő a náluk történt vásárlások 5 százalékát is felajánlotta a lassan gyűlő tőke gyarapítására.
1909-ben vált lehetővé, hogy az összegyűjtött pénzből az esztergomi káptalantól megvásárolják a hajdani Kakas vendéglő lepusztult épületét. Felújítva és hatalmas színházteremmel kibővítve december 5-én avatták fel a várva várt székházat. Az ünnepségen beszédek, szavalatok hangzottak el, és az Újpesti Általános Munkásdalárda fellépése zárta programot. A következő hónapokban több szervezet foglalta el helyét az épületben. Fások, építők, vasasok, bőrösök, szállítók, textilesek, kereskedők, húsosok, szabók, borbélyok alkották a népesebb szakmai csoportokat. Helyet kapott az Újpesti Gyermekbarát és a Természetbarát Egyesület, színjátszó csoport, több énekkar és zenekar is. Tevékenységük nem nélkülözte a politikai – első sorban a szociáldemokrata – eszméket sem.
Működtetésének módja országosan egyedülállóvá tette, ugyanis szövetkezeti rendszerben tartották fenn. A részjegyek az egyes szakmák, valamint magánosok tulajdonában voltak, így a kereskedelmi részvényjog sokáig megnehezítette esetleges bezáratását.
Az évek múltával szűknek bizonyult az egyszintes épület. 1926-ban az igazgatóság bővítési céllal külön részvényjegyeket bocsátott ki, ezek legnagyobb részét gyárakban adták el. Két évvel később elkészült az emeletráépítés. Az eklektikus épület díszei az emeleti félköríves erkély és az egészalakos iparos szobrok voltak. Az emeleti ablakok fölötti falmezőben a legjelentősebb újpesti iparágak – asztalosok, kőművesek, bőrösök, vasmunkások – jelképeit helyezték el. Boltíves erkélyajtaja fölé a munkás természetjárók szimbóluma, a havasi gyopárt tartó, két egymásba kulcsolódó kéz került. A legfelső falsíkban az Újpesti Munkás Otthon felirat volt olvasható.
A Munkásotthon épülete 1928-ban
Színjátszó csoportjuk színvonalas előadásokkal várta a közönséget. Több népszínmű bemutatása mellett 1920 karácsonyán a Mágnás Miska került közönség elé. A 400 főt befogadó színházterem előadásaira esetenként 1000 jegyet is eladtak. Az intézmény népszerűségére utal, hogy az 1930-as évek elején 12-15 ezer fő látogatóról számolt be könyvtáruk. Az 1892-ban alakult Munkásképző Dalkar – ugyan többszöri átszervezés mellett – több mint száz évet élt meg. Próbáit még az 1990-es évek végén is tartotta az Ady Művelődési Központ épületében.
Az Újpesti Munkásképző Egylet dalkara 1930-ban
A Műkedvelő gárda 1937-ben
1944 tavaszán alispáni határozattal, politikai okokból bezárták, de 1945 februárjában ismét megnyitotta kapuit. Ezután a korábban működéséhez szorosan kapcsolódó politikai tartalom lassan lekopott, maradt a művelődés, önművelés, szórakozás színtere. 1962-63-ban nagytermét Rákosy Zoltán (Sepsiszentgyörgy, 1910. – Budapest, 1971.) festőművész három freskójával díszítették.
Rákosy Zoltán “Próba” című freskója
A Munkásotthont az újpesti városközponti tömbrehabilitáció, a lakótelep-építés miatt lebontották. A látogatók és a lakosság kérésére a három freskót védetté nyilvánították, s a falat beépítették az itt kialakított szolgáltatóházba. Napjainkban sajnos nem láthatók. Az épületben az 1980-as évektől előbb a Szabó Ervin Könyvtár egyik fiókja kapott helyet, majd egyházi és kereskedelmi célokra használták.
Szöllősy Marianne
(A cikk az Újpesti Napló december 3-i számában jelent meg.)