A Pamutgyártól a színpadig

  •  
  •  
  •  

A 30. születésnapját ünneplő Bikini zenekar is fellép az Újpesti Városnapokon. Az együttes alapítójával és vezetőjével, Németh Alajossal, vagy ahogy mindenki ismeri, Lojzival elevenítettük fel újpesti ifjúkorát és a Bikini három évtizedét.

– Újpesten nőttem fel, itt tanultam csúzlizni, itt vertük össze egymást minden nap, ahogy mentünk haza a suliból. Sohasem gondoltam volna, hogy az újpesti Pamutgyár tövétől ilyen messzire vezethet az ember útja. Itteni, fiatalkori emlékeim ihletői voltak a nótáimnak. Sokáig hiányzott Újpest, miután felnőtt fejjel elköltöztem, mert imádtam itt élni.

Zenei pályád is innen indult.
– Persze, már az iskolában is volt zenekarunk, ahogy akkoriban majdnem mindenkinek. Ahogy a szüleim elutaztak nyaralni, egyből megtelt haverjaimmal a ház, és zenéltünk hajnalig, a szomszédok meg csöngettek, és verték az ajtót. De hát annyira beszippantott a rock&roll, hogy utána már nem érdekelt más.

Azért egy fiatal inkább szeretne szólógitáros, vagy énekes lenni, te mégis bőgős lettél…
– Hát, látod, ez volt az én legnagyobb tragédiám. A bátyám vitt a zenekarába, ahol egy gazdag fiú volt a gitáros, akinek volt erősítője, így nem lehetett kirúgni, a testvérem meg mondta, hogy jó lesz neked a basszusgitár, kisgyerek. Pedig jobban állt volna a szólógitár, mert előtte hegedültem, ami ugye szintén szólóhangszer, a basszusnak meg van egy szolga funkciója, kíséri a zenét. De már nem bánom. Talán bőgősként könnyebben tudtam zenét szerezni, és hát én írtam a Bikini számok kilencven százalékát.

Sok zenét hallgatsz?
– Már nem. Nem akarom, hogy mások befolyásoljanak. És ha ki tudod fejezni magad a zenéddel, akkor nem kell másokat majmolni.

Te vagy a zenekar vezetője. Mindig afelé mentek, amerre te mondod?
– Úgy működik egy zenekar, ha valaki kitalál valamit, és ahhoz keres társakat. De ha öten öt félét gondolnak, úgy nem. Azért játszott a Bikiniben harminc év alatt tizenhat zenész, mert én mutattam az irányt. Akinek ez nem tetszett, elment.

A rendszerváltás után öt évre mégis feloszlott a Bikini.
– Mert nem volt már mondanivalónk. Addig megtettük azt, amit megkövetelt tőlünk a kor. Kicsit talán mi is lazítottunk a rendszer csavarjain. De a váltás után úgy láttuk, hogy a dolgok továbbra sem jó irányba mennek, így folytattuk a zenélést.

Azaz addig muzsikálsz, amíg van mondanivalód?
– Mostanság mindig van mit mondanom, úgyhogy addig zenélek, amíg nem esek le a színpadról.

J. M.