A pedagógusoknak adható egyik legrangosabb elismerésben, Németh László-díjban részesült a hazai dzsesszoktatás ikonikus alakja, az újpesti Erkel Gyula zeneiskola tanára, Nesztor Iván.
A tanár úr nevét nemcsak Újpesten, de az országban, sőt talán a világban is mindenki ismeri, aki valaha dob közelében járt, hiszen ő volt az, aki az 1980-as évek elején „leírta” a dob nyelvét, rendszerbe foglalta doboktatást és elkészítette hozzá a pedagógia anyagokat is. Négykötetes dobiskoláján generációk nőttek fel. 1989-ben alapította meg az újpesti Erkel Gyula zeneiskolában az alapfokú dzsesszművészképzést, ami akkoriban különlegességnek számított. De nemcsak a dobolással foglalkozik. Gitárosként kezdte, így esett szerelembe a zenével gyermekkorában, később pedig az érdeklődése a népzenegyűjtés felé fordult, sőt, egy olyan pedagógiai munkát is letett az asztalra, amely megpróbálja összehozni valahogy a hatlyukú népi furulyát a hagyományos blockflőtével…
Örökség
Akkor most döntsük el, mi is, ki is pontosan Nesztor Iván! Mi már tudjuk, hiszen a rangos kitüntetés okán járhattunk a mesternél a zeneiskolában. És higgyék el, ez így mind Nesztor Iván. Amikor a díjról kérdezzük, a rá jellemző szerénységgel csak annyit mond, azt valójában a nagyszülei, szülei helyett kapta, akik neki ezt az utat megépítették. Ősei egytől egyig tehetséges emberek voltak, de ezért, azért, amazért nem mindegyik volt sikeres az életben, a díj így most az övék is kicsit – teszi hozzá.
Játszani öröm
Ezt azt az örökséget formálta meg aztán Nesztor tanár úr a dzsesszen, a népzenén keresztül egy rá jellemző pedagógiai módszerré is, amelynek középpontjában a játék áll. A zenei, meg úgy általában is. Azt mondja, volt egy nagymamája, aki különleges, zsigeri pedagógiai érzékkel rendelkezett. Ezt tőle kapta meg, és viszi is tovább. Mindenkit a saját tehetségének szintjén próbálok érzékelni, és abban segíteni, hogy az első lépcsőre feltegyem a lábát, hogy ő onnan tovább tudjon menni. Segíteni mindenkit azon a szinten, ahol van, és elérni, hogy annak tudjon örülni – fogalmazza meg röviden az alapelvét. Az nem jó pedagógia – teszi hozzá -, hogy, kisfiam, itt van a magasugró-világcsúcs, 263 centi, tessék, menj neki… Ezért is nem kedveli nagyon a népszerű tehetségkutató műsorokat, mert azok, ahogy mondja, lefékezik az embert, ahelyett, hogy örülni tudna magának.
Újpest
Szerencsésnek érzi magát, hogy viszonylag egészséges, és még a 80-hoz közelítve is taníthat Újpesten, ahol 1979 óta él. A koránál fogva ma már „csak” óraadó a zeneiskolában, hat tanítványa van. Esze ágában sincs abbahagyni a munkát, azt mondja, a tanításban még soha nem fáradt el. És tele van tervekkel is, a fiókja pedig temérdek kiadatlan vagy épp kiadás előtt anyaggal, például két különleges „népi önéletrajzzal”. És még nagyon sok minden van, amit jó lenne összeszedni – teszi hozzá.
Szedje össze, várjuk, tanár úr!
CSG