Tavaszias időben állták körül az ünnepség résztvevői a Megyeri temetőben Lebstück Mária sírját, ahol az 1948-49-es forradalom és szabadságharcra emlékeztek, március 14-én, szerdán délelőtt. A megjelentek lerótták kegyeletüket Éber Nándor előtt is.
Az ünnepség pontban tizenegy órakor, a Himnusz hangjaival kezdődött, majd Juhász Mátyás szerkesztő köszöntötte a megemlékezőket. Elsőként a Karinthy Frigyes Általános Iskola és a XIV. kerületi Horvát Általános Iskola diákjai idézték meg a forradalom és szabadságharc emlékét szavalatokkal, énekekkel és a tűzmadár történetével. Arról a Tűzmadárról van szó, akinek az apja a szabadság, az anyja a boldogság volt. Szállt a madár, szállt, míg egyszer a szárnyak elfáradtak, mert minden erejét az embernek adta. Meghalt, de újra éledt, mert a Tűzmadárnak minden nap el kell pusztulnia, hogy másnapra újra megszülethessen. Hogy szabadság, béke, boldogság legyen.
A műsorban horvát nyelven hangzott el Petőfi Nemzeti dala.
Az emlékmű talapzatánál elhelyezte koszorúját az önkormányzat nevében: dr. Tahon Róbert jegyző és Cserna Sándor közbiztonsági referens, Gál Istvánné, az Újpesti Horvát Nemzetiségi Önkormányzat elnöke, majd virágokat, gyertyákat vittek a sírhoz diákok és más emlékezők.
.jpg)
A Szózat hangjai után a megemlékezők átvonultak Éber Nándor sírjához, aki a Külügyminisztériumban Batthyány Kázmér titkára volt, majd Garibaldi ezredese lett, és a Times haditudósítójaként is dolgozott. A kiegyezés után tért haza és országgyűlési képviselőként szolgált. Élete utolsó éveiben családjával Újpesten élt.
A síremléknél az önkormányzat képviselői és mások is lerótták kegyeletüket.
Á.T.
Lebstück Mária főhadnagy
Gazdag kereskedőcsalád gyermekeként csatlakozott az egyetemi légióhoz. Honvédtisztként az 1848-as bécsi forradalomban a jogászcsapatban harcolt, majd 1848 novemberében a honvédséghez csatlakozott, részt vett a branyiszkói és a kápolnai összecsapásban, és ott volt Buda visszavételénél is (Itt ismerte meg későbbi férjét, Jónák József tüzér őrnagyot).
A kápolnai csatában megsebesült, hősiessége elismeréseként hadnaggyá léptették elő (képzelhetjük az orvos elképedését, amikor „Károly”, a hős honvéd sebeit ellátta.) Később főhadnagy lett.
A szabadságharc bukása után az aradi várbörtön jutott számára is. Itt született meg fia, Jónák Pál. Bár rokonai közbenjárására kiengedték a börtönből, kiutasították Magyarországról. Férje meghalt a fogságban, 1851-ben újból házasságot kötött Pasch Gyula festővel, és Győrben telepedtek le. Második férje halála után nyomorban élt, mosónőként tengette életét. Fiával együtt Újpesten lakott, és itt érte a halál, 62 éves korában.
Az ünnepségről még több kép itt!