„Mondhatom, hogy már újpesti gyerek vagyok.” Ő a mesebeli legkisebb fiú, aki nagyon mélyről indult, és nagyon magasra jutott. Caramel már tíz éve nyerte meg a tehetségkutatót, és azóta száll a dallal.
– Nagyon nehéz veled interjút egyeztetni, annyi dolgod, fellépésed van.
– Tíz évvel ezelőtt csöppentem ebbe a szakmába, és azóta folyamatosan rohanok egyik helyről a másikra. Hozzáteszem, hála istennek. Megpróbálok helytállni és mindenhova elmenni, ahova hívnak, és ahol lehet rendesen zenélni. Ha már az ember dolgozik, akkor dolgozzon keményen.
– Újdonsült apuka vagy. Ez sem változtatta meg az életedet?
– A rohanás nem állt meg, de már minden a kislányom körül forog. Teljesen más lesz a karácsony is, nagyon készülünk rá. Szofi még pici, három és fél hónapos, úgyhogy nyilván nem sok mindent fog fel belőle, de legalább majd látja a fotókon, hogy milyen szép volt az első karácsonya.
– Fizikálisan bírod ezt a pörgést? Pláne, hogy a hangod a hangszered.
– Jogos kérdés, mert semmi bajom nincs az ilyen vírusos időszakban, csak a hangom megy tönkre állandóan. Nyilván az a legfáradtabb részem. Úgyhogy a hangszálaimra nagyon vigyázok, de a legjobb gyógyszerem egy jó, kiadós alvás. Az mindig segít.
– A kislányod hagyja gyakorolni ezt a gyógymódot?
– Szerencsére általában igen, bár ma hajnali ötkor ébresztett minket. Szereti jelezni, hogy ébren van, és tessék vele foglalkozni. Igazi társasági lény.
– Te is az vagy? Csak mert inkább az a kép él rólad, hogy viszszahúzódó típus vagy.
– Az attól függ, hogy mitől húzódok vissza. Nem járok például celebpartikra, mondjuk már ezt a szót is utálom. Ez a tíz év a szórakoztatóiparban azért megtanított arra, hogy kicsit tartsam a távolságot, nehezebben barátkozzak. Az igazi barátaimmal szeretek beszélgetni, csak kevés időm van rá. De szerintem ezzel a legtöbb dolgozó ember így van.
– Akkor te nem misztifikálod túl az énekesi pályát.
– Abszolút nem. Ez is egy szakma. Nem ér se többet, se kevesebbet, mint a többi. Talán annyiban más, hogy én a legbelsőbb érzelmeimmel dolgozom. De ennyi.
– Van összehasonlítási alapod, hiszen sokáig dolgoztál gyárakban is.
– Igen, egy évtizedet lehúztam különböző segédmunkáspozíciókban. (Nevet.) De őszintén mondom, hogy visszatekintve ez jó időszak volt, sokat tanultam belőle. Kellett ahhoz, hogy értékelni tudjam a mostani helyzetemet. A szeretetet, a sikert, a megkeresett pénzt.
– Máig te vagy itthon a mesebeli szegénylegény, aki a tehetségével nagyon sokra vitte. Foglalkoztat, hogy példakép vagy?
– Így direktben nem. Legalábbis nem szoktam azon gondolkodni, hogy most például okosakat kell mondanom neked, mert lehet, hogy valakinek a példaképe vagyok. Szóval, ezt nem élem meg teherként.
– De azért sokszor mész iskolákba, hogy beszélj a cigányság helyzetéről és arról, hogy fogadjuk el egymást.
– Ezt minden jóérzésű ember így gondolja. Én régebben is így gondoltam, csak akkor még ugye nem kérdezett senki. De igazad van, erre valóban használom az ismertségemet.
– A zene is összehozhatja az embereket?
– Nemcsak összehozhatja, hanem összehozza. Hihetetlenül jó érzés látni például, amikor a koncertjeimet együtt nézik roma és nem roma emberek.
– Kevesen tudják, hogy hazai pályán koncertezel majd Újpesten.
– Igen, a Megasztár után egyből ideköltöztem, és ez nagyon jó döntés volt. Mondhatom, hogy már újpesti gyerek vagyok.
J. M.