Advent Jézus születésének eljövetelére való várakozás. Ez az időszak a karácsony (dec. 25) előtti negyedik vasárnappal veszi kezdetét és négy hétig tart.
Minden vasárnap egy-egy gyertyát gyújtunk meg a koszorún. Mindegyik gyertyának más-más jelentése van: HIT, REMÉNY, SZERETET, ÖRÖM. Advent első vasárnapja a keresztény egyházi év kezdete.
Advent időszaka ma már teljesen más jelentéssel bír az emberek számára, mint nagyszüleink számára. Régen ez az időszak szeretetben, békességben telt el. A családok, amikor otthon voltak, beszélgettek, Bibliát olvastak, énekeltek, történeteket meséltek. Biztosan Önöknek is vannak olyan családi történeteik, közös tevékenységeik, énekek, amik ilyenkor mindig előkerülnek. Nálunk ilyen például a mézeskalácssütés, a viccesebbnél, viccesebb történetek felelevenítése. Nincs jobb dolog annál, amikor hóesésben, a gyertyák fényétől pompázó házban a család együtt van boldogságban. Ám felmerül a kérdés, hogy mit tudunk ma mondani, amikor Istent már elfelejtettük?
Ma az emberek többsége állandóan rohan, feszült és semmire nincs ideje. Így sajnos megszűnt a nagyszüleink által oly jól ismert és kedves, családi, idilli hangulat. A boltok már egészen november közepétől tele vannak szaloncukorral, karácsonyi ajándékokkal, sőt néhol már a karácsonyfa is áll. Minél jobban közeledünk a karácsonyhoz, a termékek árai egyre akciósabbak. Az embereknek ilyenkor még nem kéne ezzel foglalkozniuk… Emlékszem, amikor kicsi voltam, az iskolában mindig készítettünk egy adventi koszorút, amin sorban haladva minden hétfőn meggyújtottunk egy-egy gyertyát és persze énekeltünk is. Nagyon szerettem ezt a pillanatot, mert szeretet, melegség és békesség vett körül bennünket. Olyanok voltunk, mint egy nagy család. Az embereknek nem szabadna elfeledkezni az advent igazi jelentéséről, jelentőségéről. Ezt az időszakot mindenkinek a szeretteivel kéne tölteni, mert nincs náluk fontosabb dolog!
Én még reménykedem abban, hogy eljön az idő, amikor az emberek ismét nagy szeretetben és békességben fogják eltölteni advent időszakát. Hagyományainkat meg kell őriznünk, ami nem könnyű feladat, és tovább is kell adnunk őket, mert ezektől vagyunk mi magunk!
„A reménység ma is abból táplálkozik, hogy felidézzük annak az Istennek a látogatását, aki éppen a legsötétebb időkben jelent meg.”
Áldott ünnepet kívánok minden kedves Olvasónak!
Gangel-Karácsony Cintia
Benkő István Református Általános Iskola és Gimnázium 13.a