Hat percet kellett volna kihúznia a magyar labdarúgó-válogatottnak ahhoz, hogy véghezvigye a csodát, és továbbjusson a nyolcaddöntőbe az Eb legnehezebb csoportjából. Kétszer is vezettünk, de iksz a vége, így a magyar válogatottnak véget ért az Európa-bajnokság – amit azonban szerdán este láttunk, csak egy csodálatos út kezdete volt.
Magabiztos, egyáltalán nem nagyképű nyilatkozatokban ecsetelte a magyar válogatott a meccset megelőzően, hogy ha szemernyi esély van rá, győzni, illetve továbbjutni érkeztek Münchenbe. A legelső perctől pedig látszott is, hogy komolyan gondolták: nem lerohanták, hanem okos labdatartással és forgatással széthúzták Joachim Löw németjeit, amely csapat egyébként is kissé megilletődött játékot mutatott Thomas Müller hiánya miatt. Igaz, a veterán középpályás a második félidőben beállt, amikor elfogytak Löw további ötletei.
A lassú építkezés aztán váratlanul gyors eredményt hozott: a 12. percben Nego kapott labdát a jobb szélen, kicsit visszább tette Sallainak, aki a csapatkapitány Szalai Ádámhoz adott be: ő pedig egy csodálatos csukafejessel szerezte meg a vezetést. A Bayern München kapusa, a kétszeresen is hazai pályán védő Manuel Neuer tehetetlen volt.
Az első félidőben nem született több gól, bár több veszélyes német akció is eljutott a magyar kapuig, de vagy az önkívületben, világklasszis szinten játszó magyar védelem, vagy Gulácsi Péter volt mindig ott, ahol kellett, így ahogy a franciák ellen, most is magyar vezetéssel ért véget az első félidő.
A másodikban aztán a németek hiába próbáltak magasabb sebességbe kapcsolni, a támadásaik rendre elhaltak, de aztán megingott az önbizalom, mikor a 66. percben Gulácsi Péter nem tudott kiütni egy beadást, és bár a védők a nyakán lógtak, a Chelsea fiatal ásza, Kai Havertz bólintott a kapuba gyakorlatilag a gólvonalról.
A bekapott gól azonban nemhogy megtörte, hanem még jobban fel is tüzelte a magyarokat, és olyasmi történt, amit hosszú évekig fogunk még emlegetni: rögtön a középkezdésből indítottunk támadást, Szalai Ádám szerzett labdát az ellenfél térfelén, melyet tovább emelt a meginduló Schäfer Andrásnak, ő pedig a kirohanó Neuer mellett jó tíz méterről befejelte a második magyar gólt. Ekkor felrobbant az Allianz Arena, a magyar szurkolók még hangosabban kezdtek szurkolni, mint addig – nem rajtuk, de nem is a csapaton múlt, ami következett.
Löw ugyanis pánikszerűen cserélni kezdett, szabályos nehéztüzérséget vetett be, amely csak jó negyedóra múlva ugyan, de meghozta a várt eredményt: a németek teljesen a kapuhoz szögezték a magyar válogatottat, s a 84. percben Goretzka tízméteres lövésére már senkinek nem volt válasza, megpattant Gulácsi lábán is, s ezzel alakult ki a 2-2-es végeredmény.
Ami szerdán este az Allianz Arenában történt, az a magyar futball elmúlt 20 évének legszebb pillanatai közé kívánkozik. A döntetlen ugyan azt jelenti, hogy a magyar válogatottnak véget ért az Európa-bajnokság, de ha felépülnek a most kimaradó kulcsembereink, s védekezésünkből nem engedünk, akkor a szeptemberben folytatódó vb-selejtezőkön egészen biztos, hogy jó eséllyel jelentkezünk a katari részvételre. Van csapatunk, s csak a hősöket megillető tisztelet hangján érdemes most szólni róluk.