A playoffba, vagyis az egyenes kieséses szakaszba jutott az UTE felnőtt röplabdacsapata, ahol a Kaposvárral küzdenek a legjobb négy közé jutásért. A lilák két centerjátékosával, Ambrosio Melani-val és Csereklye Zsófiával beszélgettünk eddigi pályafutásukról, jövőbeli terveikről és magáról a csapatról. A 25 éves Melani stabil alapembernek számít Újpesten, a nyolc évvel fiatalabb Zsófi pedig az U18-as válogatott kiemelkedő egyénisége, aki az idei szezonban az UTE felnőtt keretben is rendszeresen megmutathatja tehetségét.
fotó: Várai Mihály
– Hogyan indult a röplabdás pályafutásotok és miért éppen ezt a sportot választottátok?
Ambrosio Melani: Nálam a röplabda szeretete az édesanyámtól ered, aki a Vasasban játszott. Én is ott kezdtem a pályafutásomat, a Vasasból kerültem Újpestre, ahol ez már a negyedik évem.
Csereklye Zsófia: Engem másodikos koromban talált meg a röplabda, az egyik osztálytársam járt edzésekre, én pedig vele tartottam, kipróbáltam, és nagyon durván megtetszett. Korábban atletizáltam, táncoltam, úsztam is egy keveset, de a röplabda mindegyiknél sokkal jobban megfogott. Ildi [Ancsin Ildikó, az UTE röplabdaszakosztályának vezetője] volt az edzőnk. Azóta, nyolc, majdnem kilenc éve röplabdázom az Újpestben, fogalmazhatunk úgy, vérbeli újpesti vagyok. Itt is nőttem fel egyébként Újpesten.
– Melani, ez rád ugyanakkor nem igaz…
A.M.: Édesapám olasz, Olaszországban születtem, de a szüleim nagyon hamar elváltak, úgyhogy már idehaza nőttem fel, Budán, a II. kerületben. Nem tudom, mennyire szabad elmondanom, de a családom jelentős része fradista. (nevet)
– Mit szóltak hozzá, amikor Újpestre igazoltál?
A.M.: Szerencsére soha nem volt belőle különösebb konfliktusunk. Igazából nagypapám, aki sajnos már elhunyt, volt nagyon nagy Ferencváros szurkoló. Sokszor emlegetjük viccesen, ha élne, nem biztos, hogy örülne. (nevet) De tényleg nem probléma, hiszen a Ferencvárosnak nincs is röplabdacsapata.
– Akkor ez egy újabb indok, amiért megérte a röplabdát választani.
A.M.: Igen, igen. (nevet) Egyébként szeretem Újpestet, magát mint helyet is, szívesen sétálok a környéken. Mint mondtam, már negyedik éve játszom az UTE-ban, ahol úgy érzem, meghatározó játékos vagyok, tudom, hogy számítanak rám, úgyhogy évről évre mentálisan is egyre többet hozzá tudok tenni a csapat munkájához.
– Ha fogalmazhatunk így, veterán játékosnak számítasz, kicsit talán vezéregyéniségnek is…
A.M.: Igen és ezt a veteránságot, úgymond, itt, Újpesten élhettem meg. Ahhoz, hogy igazi vezéregyéniség legyek, úgy érzem, még tanulnom kell kicsit, de ezen a téren is sokat fejlődtem az utóbbi években.
fotó: Várai Mihály
– Zsófi, te ugyanakkor az U18-as válogatott erősségének számítasz, de fiatal korod ellenére már a felnőttek között, az UTE Extraliga csapatában is bemutatkozhattál a pályán.
Cs.Zs.: Már korábban is szó volt róla, hogy lehetőséget kapjak az Extraligában, de akkor még nem éreztem úgy, hogy mentálisan és fizikálisan készen állnék rá. Végül tavaly döntöttem el, hogy itt az alkalom, felkészültem a kihívásra. Nagyon nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy a felnőtt csapat tagja lehetek.
– Mennyire érzed úgy, hogy bedobtak a mélyvízbe?
Cs.Zs.: Elég nehéz egy új közegbe beilleszkedni, főleg, hogy én vagyok a legfiatalabb. Kezdetben kicsit nehezen is ment, de nem gondolom, hogy a csapattársak ne fogadtak volna be, inkább én nyíltam meg nekik nehezen, illetve a korkülönbség is belejátszott. Most, egy év elteltével sokkal jobban a csapat tagjának érzem magam és mentálisan is kezdek ott lenni, ahol a felnőttek.
– Úgy tudom, Melanira példaképként és egyfajta mentorként tekintesz…
Cs.Zs.: Valóban így van. Az első alkalom, amikor a felnőtt csapattal edzhettem, még évekkel ezelőtt, egy ún. blokkedzés, posztedzés volt Melával kettesben. Nagyon féltem, amikor megtudtam, hogy ő lesz a partnerem. Aztán amikor megláttam Melát, csak néztem, hogy Úristen! Ő viszont egyből befogadott, szeretettel fordult felém. Tavaly óta, amióta feljátszok a felnőtt csapatba, Mela gyakran segít, támogat engem, a többieknek is ő mutatott be.
fotó: UTE Röplabda Szakosztály
– Mondhatjuk úgy, hogy megláttad Zsófiban a tehetséget.
A.M.: Nagyon is. Amikor Zsófi tavaly először játszott fel a felnőtt csapatba, jött a rendes edzéseinkre, egyből mondtam mindenkinek, hogy hatalmas tehetség és előtte áll a jövő. Ezért is érzem azt, hogy néha segítenem kell egy-egy beszéddel, baráti megerősítéssel.
– És ez működik…
A.M.: Igen, működik.
– Mindketten ugyanazon a poszton, centerként játszotok. Nincs köztetek rivalizálás?
Cs.Zs.: Egyáltalán nincs. Számomra Mela inkább példakép, mintsem rivális.
A.M.: Összetartó, jó közösség vagyunk. Annak ellenére, hogy vegyesen vannak fiatalabb és idősebb játékosok – nálam idősebbek is – a csapatban, nem érzem azt, hogy például a korkülönbség kihatna az összhangra.
fotó: UTE Röplabda Szakosztály
– Mit éreztek a csapat legfőbb erősségének, és mi az, amin szerintetek még javítani kéne?
Cs.Zs.: Szerintem a legfőbb erősségünk, hogy ha belendülünk, ha mondjuk így, elindulunk egy szép hullámon, egy meccsen vagy egy edzésen, nagyon szépen fel tudjuk építeni az egész játékunkat. Amiben viszont fejlődnünk kell, pont ugyanehhez kapcsolódik: ha mondjuk egymás után több pontot veszítünk, sajnos képesek vagyunk rá, hogy kicsit szétessünk fejben.
A.M.: Azt gondolom, nagy potenciál van ebben a csapatban, bennünk. Amit Zsófi mondott, tényleg igaz, az erősségünk, hogy ha elkapjuk a fonalat, akkor nagyon jól játszunk, viszont tényleg hullámzóan is tudunk játszani, és a stabilitásban kell még erősödnünk.
– Melani, 2024 tavasza óta a magyar válogatottat is erősíted. Milyen érzés a címeres mezt viselni?
A.M.: Fantasztikus érzés, pláne az, hogy ott is meghatározó játékos vagyok és az összes eddigi meccsemen kezdőként léphettem a pályára. A válogatottnak köszönhetően nagyon-nagyon sokat tanultam, fejlődött a taktikai érzékem és fejben is jobban ott tudok lenni a meccseken. És abban is segített, amit az előbb említettem, hogy jobban megtanultam, hogyan kell vezéregyéniségnek lenni.
fotó: UTE Röplabda Szakosztály
– Milyen terveitek vannak a jövőre nézve? Mit szeretnétek elérni a pályafutásotokban?
A.M.: A legfőbb célom az, hogy bent tudjak maradni a válogatottban, hívjanak továbbra is. Ha közelebbi célt kell említeni, akkor mindenképp szeretném, hogy a válogatottal megmaradjon a lendület, kijussunk az Európa-bajnokságra és ott minél jobban teljesítsünk.
Cs.Zs.: Nekem szintén a válogatottal kapcsolatosak a nagy terveim. Most az utánpótlás válogatottban játszom, ahol elég vezető személyiség vagyok és a tapasztaltabbak közé tartozom, viszont a nagy álmom, hogy nyilván a koromnak megfelelően, de minél hamarabb feljussak a felnőtt nemzeti csapatba. Összességében, szeretném minél jobban, minél tudatosabban építeni a karrieremet.
– A röplabda mellett még középiskolába jársz. Nehéz összeegyeztetni a tanulmányaidat a sportpályafutásoddal?
Cs.Zs.: Egy hatéves közgazdasági szakközépiskolába járok, ahol most vagyok tizedikes, két év múlva fogok érettségizni a fő tárgyakból és utána lesz még egy 13. év, amikor a szakmai tárgyakból vizsgázom. Szóval, szerencsére az igazán stresszes időszakok még odébb vannak, de sokszor így is elég fárasztóak a mindennapjaim. Jelenleg a röplabda a prioritás, mert azzal szeretnék foglalkozni, de a tanulást is fontosnak tartom. Nyilván többet fel kell áldoznom a szabadidőmből a tanulásra annak érdekében, hogy az iskolában is jól teljesítsek, és ne csak a pályán. Egyébként úgy érzem, az elmúlt fél évben nem jelentett különösebb gondot összeegyeztetni a kettőt.
– Köszönöm szépen az interjút. Sok sikert kívánok a csapatnak és nektek is személyesen! Hajrá, lilák!
Rudolf Dániel