Huszonöt esztendeje szentelték pappá Horváth Zoltánt, az Egek Királynéja Római Katolikus Főplébánia plébánosát. Újpest díszpolgárát szentmisével ünnepelték a paptársak és a hívek.
– Amikor misét celebrálok ezüst- vagy aranylakodalmukat ünneplő házaspároknak, akkor lehet érezni, hogy micsoda súlya van annak, ha valaki kitart egy kapcsolatban ilyen hosszú ideig. Sajnos egyre ritkább manapság, hogy valaki sokáig elköteleződjék – mondja Horváth Zoltán.
Ahhoz meg különösen komoly elkötelezettség szükségeltetik, hogy valaki a papi hivatást válassza.
– Valójában nem én választottam ezt a hivatást. Kiválasztódtam. A Jóisten meghívott. Elültette bennem a gondolatot, hogy őt válasszam, és amíg ez a meghívás csak motoszkált bennem, addig hiányérzettel éltem. De amikor igent mondtam, minden a helyére került – idézi fel az életre szóló invitálást Zoltán atya.
Szolgált a városligeti Kassai téren, majd Rákosszentmihályon is, de az elmúlt kilenc évet Újpesten töltötte. És ugyan a különböző helyszínek különböző munkát igényeltek, ám mindig azt az elvet tartotta szem előtt, hogy az Istennek szolgál, de az emberekért, és mindenütt egyformán fontos emberek vannak. Persze az elmúlt huszonöt évben azért változtak az emberek, az igényeik és főleg a körülmények.
– A rendszerváltás környékén az emberek nyitottak, kíváncsiak voltak. Sokan fordultak az egyházhoz, amelynek nem is nagyon volt konkurenciája. Bármilyen programot szerveztünk, sokan jelentkeztek rá. Manapság nehezebb tömegeket mozgatni. Nagy a kínálat a szabadidős programokból, de kevesebb a szabadidő – mondja az atya, és hozzáteszi, hogy a hívők száma nem csökkent, az utóbbi két évben pedig nőtt a keresztelők száma Újpesten.
2003-tól három évig szolgált a Nap utcai Szent József-plébánián, ezután lett az Egek Királynéja Római Katolikus Főplébánia plébánosa. Két évvel ezelőtt átesett egy súlyos betegségen. Ahogy Ő fogalmaz: újjászületett.
– Alapvetően megváltoztatott ez a betegség. A kórházban töltött hosszú idő elgondolkodásra késztetett. Már nem félnék a haláltól. Most talán még öntudatosabban, nagyobb isteni ráhagyatkozással, több szeretettel élek és végzem a dolgomat.
J.M.