Az UTE kétszeres világbajnok tekvandósát, Márton Luanát választották idén a 2025-ös év női sportolójának. A legjobb három között ott volt az olimpiai bajnok testvér, Viviana is.
A sportújságírók 68. alkalommal szavaztak az esztendő legjobbjairól, ezúttal először két körben. Minden kategóriában a legjobb három került fel a szűkebb listára, ahova mindkét Márton-lány, a 2025 őszén második világbajnoki aranyérmet megszerző Luana és testvére, az olimpiai bajnok Márton Viviana nevét is felírták. A voksolás győzteseit a Nemzeti Sport Gálán hirdették ki 2026. január 12-én, és a rangos elismerést végül Luana vehette át.
fotó: UTE FB-oldala
Aranyikrek
A magyar szülőktől Tenerifén született lányokat 2024 februárjában igazolta le az UTE, akkor, amikor néhány nap választotta el őket a nagykorúságtól. Breznai Ágnes, a klub tekvandó szakosztályának vezetője akkor azt mondta: a lányok és edzőik munkásságát látni nemcsak a szakmabelieknek, de mindenkinek maradandó élmény, mert olyan profizmus, elszántság, koncentráltság és motiváció jellemzi őket, ami bárkit magával ragad. Mindez pedig az azóta eltelt két évben ritkán látott eredményeket hozott. Viviana a 2024-es párizsi olimpiai játékokon aranyérmet szerzett, így 18 évesen és 175 naposan a magyar sport hetedik legfiatalabb olimpiai bajnoka lett. A 2023 márciusában első világbajnoki aranyérmét Bakuban megszerző Luana pedig idén októberben a kínai Vuhsziban kiharcolta második világbajnoki elsőségét is.
Mosolygós példaképek
Miközben az elmúlt két év a világ tetejére emelte őket, a lányok semmit nem változtak. Illetve dehogyisnem. Nagykorúak lettek, egyetemre járnak, és már szépen beszélnek magyarul. De akárhol találkoztunk velük, azt a két mosolygós, laza és végtelenül közvetlen lányt láttuk, akit két éve megismerhettünk. És hál’ istennek sokszor találkozhattunk velük Újpesten. Ott lehettünk velük, amikor „teltházas” edzéseket tartottak az UTE Baross utcai edzőtermében, láthattuk, milyen őszinte csodálattal nézi a kicsi és a nagy tekvandós is őket. Ott voltunk, amikor a Megyeri suliban jártak, és figyeltük, milyen közvetlenséggel állják a rájuk zúduló kérdésözönt. Elkísérhettük a két lányt a Duna Arénába, ahol az UTE műugró szakosztályának sportolói faggatták őket, és beszélgethettünk velük az év sportolója díj átadása után is, mert az ónos eső Magyarországon fogta a gépüket. Bárki, bárhol kérdezte őket a titokról, ugyanazt mondták: mindennap az aranyért dolgoznak, eltökélten, szívósan, és mindenhova azért mennek. Ennyi. És igen, a többesszám is rendben van, hisz’ megfogadták: élesben egymás ellen nem versenyeznek. Decemberben pihentek tíz napot, ma már teljes fordulatszámon pörögnek. Most a májusi Európa-bajnokságra készülnek. Más-más súlycsoportban lépnek tatamira, így a két arany sima ügy.
Családban marad
És hogy mit adott ez a két lány Újpestnek, illetve a klub a családnak? Az anyuka, Kiss Barbara azt mondja, szerencsésnek érzik magukat, hogy itt lehetnek. Olyan összetartó közösségre, családra találtak Újpesten, hogy valahányszor itt vannak, úgy érzik, hazajöttek. És nagyon várják is őket haza – teszi már hozzá Breznai Ágnes szakosztályvezető. Azt mondja, szeretnek a két lánnyal dolgozni, úgy általában velük lenni, mert nagyon jófejek. Közben pedig feltették a tekvandót a magyar sport térképére. Előttük nem sokan ismerték a sportágat, ma pedig szinte nincs olyan ember az országban, aki ne tudná, mi az a tekvandó.
CSG