Horváth Zoltán atya szerint az ajándékozás szépen fejezi ki az egymás iránt érzett szeretetet, de nem szabad engedni, hogy a tárgyak nagysága és értéke legyen a meghatározó.
– Az advent a polgári, városi környezetben a rendszerváltás előtt kevésbé jelent meg hangsúlyosan, mint manapság. A karácsonynak megvolt az ateista vagy legalábbis szekularizált jelentése is, az azt megelőző készületi idő viszont hiányzott. Mi ennek az oka?
– Az egyház életében az advent mindig is létezett, de maga az adventi koszorú is csak egy bő évszázados múltra tekint vissza. Az adventi vagy karácsonyi vásárok pedig alig pár évtizede léteznek Magyarországon, korábban ilyeneket nem lehetett látni a tereinken, legfeljebb fenyőfaárusokat. Ahogyan a kereskedelem szabaddá vált, a fogyasztási főszezon természetesen előhívta a vásárokat is, amelyek bizonyos fokig igyekeznek utalni a karácsonyi hangulatra. Ilyenformán megjelent az előkészület ideje szekuláris módon is, de ez elsősorban a fogyasztásra buzdít.
– Ferenc pápa advent kezdetekor arról beszélt, hogy ez egy olyan világ, amely sokszor fél visszaemlékezni karácsony valódi jelentésére, eltörli annak keresztény jeleit, annak csupán banális, kereskedelmi vonatkozását tartja meg. Ugyanakkor a keresztények is megajándékozzák egymást. Van ellentmondás?
– Én is megajándékozom a rokonaimat, ministránsaimat is, de az első helyen természetesen a lelkület áll. Fontos, hogy az ajándékozás mögött a lelkület álljon, ne pedig pótolni igyekezzen azt. Egy fogyasztói társadalomban természetes, hogy egyik nagy kereskedelmi lánc sem törekszik arra, hogy visszafogja a fogyasztást akkor, amikor az emberek éppen ilyenkor a leginkább fogékonyak rá. De ennek is van gyökere, hiszen az egyházi év vége, illetve az új egyházi év kezdete adventre esett. Vagyis akkorra, amikor régen a gazdaságokban megvolt az elszámolás az éves munkát követően. Ilyenkor mindig kicsit bőség volt, és minél inkább az volt, azt Isten annál nagyobb ajándékának tekintették. Hiszen egyrészt az Ószövetség is azt írja, hogy a Teremtő a föld megművelését rábízta az emberre, másfelől pedig a teremtett világban, Isten alkotásában élünk. Így a gazdasági év lezárulta, az egész éves termelés eredménye, a munka gyümölcsének való öröm és mindezek időbeli egybeesése adventtel nem okoz problémát. A lényeg, hogy ennek az örömnek a forrását ne veszítsük szem elől, és természetes dolog, hogy ha szeretek valakit, akkor ezt az örömöt vele is meg akarom osztani. Az viszont nem jó, ha az ajándékozás öncélú lesz, illetve ha csak arra törekszünk, hogy a minél nagyobb, drágább ajándékkal akarjunk feltűnni.
– A kereszténység fő eseménye a húsvét, a kereszthalálról és a feltámadásról, vagyis a megváltásról történő megemlékezés. Miért mégis a karácsony vált a legnagyobb családi ünneppé?
– Télen jobban esett ünnepelni mindig is, hiszen kevesebb volt az esemény, a házaikba húzódtak az emberek, nem volt dolog a földeken, sötét is volt, hideg is. Ezen kívül a feltámadás, a megváltás sokkal elvontabb dolog. A húsvéti bűnbánat, a gyónás, a böjt, a lelkiekben megélt titok a hitalapok nélkül nem mond sokat az embereknek, egy kisgyermek születése fölött érzett örömmel viszont mindenki a saját életéből merítve is tudott azonosulni.
– A szegények felé való odafordulás is az adventi időszakban és a nagyböjtben a legélénkebb. Ilyenkor érzékenyebbek vagyunk?
– A templomban is azt tapasztaljuk, hogy ezekben az időszakokban sokkal nagyobb az adakozókedv. Nem csak élelmiszert, de pénz is szívesebben és többet adnak ilyenkor az emberek a nehéz sorsúaknak. Van ennek pszichológiája is, azt szeretnénk, hogy senki ne maradjon ki az örömből, akkor, amikor mindenki más ünnepel.
Bodacz Balázs