Az Újpesti Városvédő Egyesület „Nemzeti kincseink” címmel rendszeresen szervez kirándulásokat. Az egyesület tagjai jól felkészült idegenvezetők segítségével felkeresik nemzeti kincseinket, történelmi helyeinket, kulturális nevezetességeinket.
Április 16-án korán reggel indultunk Ónodra, Muhiba és Polgárba. A délelőtti órákban érkeztünk Ónodra, ahol már vártak minket.
Ónod a közeli körömi mezőn 1707-ben tartott országgyűlésről nevezetes. Első állomásunk a Tájház volt, ahol a környékre jellemző eszközöket, használati és dísztárgyakat gyűjtöttek össze a település lakói.
Rövid séta után elérkeztünk a várhoz, amit a XIV. században Czudar Péter kezdett építeni. Viszontagságos, tragikus történetének egyik országos, jelentős eseménye II. Rákóczi Ferenc fejedelem nevéhez fűződik. Az Ónod melletti körömi mezőre hívta össze az országgyűlést, ahol kimondták a Habsburgok trónfosztását. A várat ekkor már csak katonai táborként használták, annyira romos volt. Megtekintettük a város református és katolikus templomait, Lórántffy Zsuzsanna szobrát, aki itt született és az Egressy Béni emléktáblát, aki betegsége után itt pihent hosszabb ideig.
Pusztítást hozó évszázadok
Tovább indultunk Muhiba. A városka a 13. században két település egyesüléséből keletkezett. 1241-ben a mongol csapatok betörtek Magyarországba. Az első nagy ütközetre április 11-én hajnalban került sor a Sajó partján álló hídnál. IV. Béla király, Kálmán herceg és Ugrin érsek voltak a magyar hadak vezetői. A korabeli hadviselés módszereit alkalmazták, míg a tatárok saját, jól bevált taktikájukat követték. A két csapat közötti jelentős tatár létszámfölény addig nem mutatkozott, mígnem a támadók gázlót találtak és a védőket közrefogták. A király megmenekült, testvére ,Kálmán herceg ,később sebeibe belehalt, Ugrin érsek a csatamezőn lelte halálát. A tatárok itt tartózkodásuk alatt akkora pusztítást végeztek országunkban, hogy egy korabeli olasz utazó leírásából tudjuk, több napi járásra nem lehetett emberrel találkozni.
A település és IV. Béla sorsa tragédiákkal terhes szomorú sors, hiszen az ország feldúlása után két kislányát is eltemette menekülés közben, testvérét, aki mindig mellette állt és soha nem tört hatalmára, a csatában szerzett sebei miatt vesztette el. Ezek után jött vissza és kezdte meg az ország újjászervezését, és ezért hívjuk őt a második honalapítónak.
Később a törökök is nagy dúlást vittek végbe 1526-ban, 1541-ben és 1583-ban. 1596 után elnéptelenedett a település és egészen a XVIII. századig lakatlan maradt.
Az események közepébe érkeztünk
Érkezésünkkor a városka út melletti terén díszsátor állt, melyben Paskai László nyugalmazott bíboros, esztergomi-budapesti érsek, több más magas rangú pappal együtt celebrálta a megemlékező misét a Muhi csata 770. évfordulóján. A téren korabeli zászlók, jelmezes katonák, templomos lovagok fokozták az ünnepélyes hangulatot. Művészi élményben is részünk volt: Sasvári Sándor felejthetetlen, megható előadását hallottuk a mise után, a világi ünnepségek előtt. A falu Paskai Lászlót díszpolgárává avatta, köszönetképpen az évek óta a tragikus csata emlékére celebrált istentiszteletekért, együttérzéséért.
Következő látnivaló a falu határában Vadász György alkotása volt. Egy mesterséges dombon, a korona belső részére emlékeztető jelképes sírhalom emelkedik, rajta keresztek állnak, amelyek a keresztény hősök emlékét őrzik. Itt is koszorúzásra került sor.
Polgár felé vettük utunkat, ahol az Archeopark áll. A település az őskortól létezett, sok nép lakta. Többször az elnéptelenedés szélére került (tatár, török, német pusztítás), önállóságát elvesztette. 1992-ben nyerte vissza városi rangját.
Csoportunk a régészeti és pihenőparkban bejárta az 5 hektáros terület nagy részét. A tájegységek történeteit, tárgyait, népi kultúráját, temetkezési és építési szokásait, házakat és jurtákat ismerhettünk meg egy másfajta előadásban, kiállításban, mint eddig.
A tavaszi időben az Alföldről néztünk el a távoli hegyek felé, ahogy talán Petőfi, a róna szerelmese tette 160 éve. A táj békessége, csendje irigylésre méltó és idegen a városi ember számára. A buszban fáradt kedélyességgel emlegettük fel a nap eseményeit. Jóérzéssel, sok szép élménnyel gazdagabban tértünk haza.
Somorjai Edéné
Az Újpesti Városvédő Egyesület tagja